VampireGodess - Az Ősz
VampireGodess 2007.08.19. 19:33
(Vers) "Méltó búcsúzás a nyártól" - VampireGodess
Az ősz olyan jó dolog…
Az ember könnyezve átgondolja életét,
Elnyúlik az avaron, s hallgatja a sárgás álom csendes énekét.
Vagy csak a meleg színek gyönyörűsége vonzza,
Vagy talán a legtitkosabb álmait magával hozza.
Elmondja azokat természet anyánknak,
S várja, hátha van még ereje az Anyaföld hangjának.
Van még neki, nem is kicsi, segít a vándornak,
Ki a boldogság rögös útját keresi.
Megmondja neki, hogy csak szenvedéssel éri el, amit akar,
S hogy az öröm aranyát hol leli, melyet még titok takar.
Vándorunk elmondja, hogy szerelmet keres,
Anya elmondja, hogy az nagyon gyötrelmes.
Amíg eléri, addig mézeskalács az út,
Nem tudja, hogy a kapun túl nincs kiút.
Mert ha valakit szeret, s végül elhagyják,
Az emlékek világa, s fájdalma öleli át.
A leány elhiszi, de a szerelmet továbbra is keresi.
Egy év eltelik, s visszamegy, hol nyugalmát lelheti.
Hallja a levelek hullását, a víz lágy csobogását.
Látja a színek meleg áradatát, s érzi szívének tengernyi fájdalmát.
- Hát visszajöttél?
Kérdezte az őszi, félholt királynő.
A leány szinte látta, ahogy felé jő.
Bevallotta, hogy meghalt benne valami,
S hogy nem fogja tudni megbocsátani,
Hogy nem hitt az Anyának, hogy kereste a szerelmet,
S mégis tőrt ütött szívébe annak, akit szeretett.
Anyánk megvigasztalta, s álomra szenderedett.
A lány is ezt tette. Csak ő valamit máshogy tett…
Barna szemeit lehunyta,
Fekete pilláit a nap csillogtatta.
Az egész teste aranyban úszott.
De tudta, hogy az őszi csoda felé már a halál kúszott.
Keblében fájó szíve, fájdalmasan dobogott.
S az elmúlás lobogója már rajta lobogott.
Rohamosan megindult, majd elmúlt a halk mozgás.
A lány holtan feküdt, elaludt az Anyával,
S örökre megszűnt a boldogság után való rohanás.
|