Deborah Goodcall nagyon �reg volt m�r. Haland� �vei m�r �t�tt�k a kilencvent. Elvira Blackrose, egy fiatal v�mp�r tette hallhatatlann�. Megtan�totta sok mindenre, mind�ssze h�t �vig voltak egy�tt. Elvira �tven �vig aludt, �s �j �letet kezdett. Valahogy k�nnyebb volt a sz�ve, �s visszat�rt szerelm�hez. J� volt neki.

Deborah er�s n�st�ny volt. Csod�s, vagy tal�n nyomaszt� volt l�tni, hogy �r�kre kilencvenp�r �ves marad. Amikor mestere v�mp�rr� tette, minden f�jdalma megsz�nt ugyan, de k�lseje ugyanaz maradt.

Kicsit alacsony, nagyon picit hajlott h�t� �reg n� volt. S�t�tsz�rke haja lel�gott derek�ig. Vil�gossz�rke, r�ncos b�re volt. Egyik szeme sz�p, csillog�an fekete volt, a m�sik viszont f�nytelen, �s ez�st�s feh�r. Hossz�, sz�rke szempill�i sz�pen csillogtak a holdf�nyben. K�rmei nagyon hossz�ak, s�rg�sak, helyenk�nt megt�rve. �reg, hossz� ujjain gy�r�k sokas�ga volt. S�t! Egy�ltal�n nem lehetett mondani, hogy valamilyen �kszerben is hi�nyt szenved. Sz�p ruh�i voltak valamikor, most viszont szakadt, poros rongyokban j�rt. Felkereste Elvir�t, �s megk�rte �t, hogy vigye haza. Merthogy ott volt fiatal, ahol Elvira volt �tutaz�ban, Magyarorsz�g s�kjain. M�g apja vitte oda pici csecsem�k�nt, hogy l�ssa anyj�t. Apja londoni, sz�ntiszta angol volt.

Most is az �sz volt bek�sz�nt�ben.

2062. Szeptember 3.

Deborah Magyarorsz�gra ker�lt. Egy b�r�ndbe elf�rt az, ami kellett neki. Elvira elb�cs�zott t�le, �s lelk�re k�t�tte, hogy vigy�zzon a farkasokkal, majd hazaindult. �tj�n �rdekes, igazi mai haland�kkal, �s v�mp�rokkal tal�lkozott. R�csod�lkozott a vil�gra, de �gy volt vele, hogy nem nagyon v�ltozott meg semmi. Az emberek ugyanolyan okosan, tal�l�konyak, vagy ugyanolyan �r�ltek, �s sz�rk�k. Vads�g, �s z�ll�tts�g sug�rzott n�h�ny l�nyb�l.

Az �reg v�mp�r egyed�l maradt. Megpillantotta a poros zongor�t. �vatosan felnyitotta fedel�t. Valaha j�tszott ezen a hangszeren, valamikor nagyon r�gen. A zongor�nak m�r alig volt sz�ne, olyan volt, mint mostani gazd�ja. De m�g sz�pen sz�lt, csak a kedv�be kellett j�rni. Nem szabadott b�ntani. Deborah egy- k�t kott�t tal�lt az �gyon, amiket m�g Elvira �rt. Elj�tszotta �ket, �s tetszett neki. Elindult, hogy k�r�ln�zzen a hatalmas kast�lyban. Tal�lt egy szob�t, ahol sok-sok t�k�r volt, mindegyik k�l�nb�z� kerettel, �s form�val. Deborah �r�kat el tudott itt �cs�r�gni, �s gondolkodott. Kor�n s�t�tedett, Deborah elment egy haland� m�v�szhez. Bekopogtatott.

-          Tess�k? Oh! J�jj�n be asszonyom!

-          K�sz�n�m, nem �l�k le. Csak fest�ket, �s n�h�ny ecsetet k�rn�k, meg ceruz�t, ha lehet.

A f�rfi r�gt�n hozott mindent, �s odaadta Deborahnak.

-          H�l�san k�sz�n�m.

-          Igaz�n nincs mit. De…

Miel�tt megsz�lalhatott volna, a n� m�r nem volt ott. Rongyai k�z� rejtette a kapott kincseket. Haza�rve kibor�totta az asztalra k�t�nye tartalm�t, �s a fi�kos szekr�nyb�l gyerty�kat kotort el�. N�gy nagy, m�ves gyertyatart�ba tette �ket, �s l�ngra lobbantotta. Felbotork�lt a padl�sra, �s r�gi, teljesen �res v�sznakat tal�lt. Levitte �ket, �s a fest��llv�nyra tett egyet. Remeg� kez�be vette az ecsetet, �s iszony� sebess�ggel dolgozni kezdett. Valami t�jk�pet festett, nyomaszt�, t�jat, k�d�set, csendeset �s halottat. Csod�latos volt. M�r csak az�rt is, mert egy�ltal�n nem volt benne fiatalos von�s. �reges, reszket�, �s k�nnyes festm�ny volt ez. Olyan r�ginek tetszett, mint maga az id�. Deborah el�gedetten n�zte alkot�s�t.

-          Bele kell j�nn�m a gyakorlatba. Ez is sz�p lett, de lesz ez m�g jobb is.

F�radta nevetett bele az �jszak�ba. Nem vad�szott, hanem az �ldozatot mag�hoz csalogatta, �s amikor �rezte az id�t, nekiesett. �regs�ge ellen�re gyors volt, nagyon gyors. Az embernek m�g gondolkodni sem volt ideje. Ev�s ut�n elindult s�t�lni a nagy erd�be, ami mellett �lte napjait. Egyszer egy csapat fiatal sr�c �gyelgett ott, �s amikor megl�tt�k az �reg n�t, r�h�g�g�rcs�t kaptak. Viszont mikor Deborah egy szempillant�s alatt elt�nt egy fa tetej�n, akkor meg�llt a tudom�ny, m�r nem vetette �ket sz�t a nevet�s. Deborah leugrott. Szem�be l�gott �sz haja. Az egyik fiatal megsz�l�totta.

-          H�ny �ves tetszik lenni, �regany�?

-          K�r�lbel�l kilencvennyolc lehetek… Ha nem t�bb valamivel.

-          Az k�sz, mert ahogy itt felugrott a f�ra, az nem volt semmi.

Egy magas, izmos sr�c l�pett Deborah el�, �s f�lv�llr�l odavetette a t�rsainak.

-          Milyen f�lelmetes. Nem de? De m�g eshet baja az �regl�nynak.

Szem�ben aljas f�ny csillant.

-          Milyen �rt�keid vannak? Az ilyen v�n csontokat, mint te, felveti a p�nz.

Deborah m�ly, m�lt�s�gteljes hangj�n megsz�lalt.

-          Szerinted �gy n�zek ki, kedvesem, mint akinek a b�re alatt is p�nz van?

A fi� m�g mindig �hesen n�zte a n�t. A t�bbiek pedig mondt�k, hogy nem csin�ljon h�lyes�get. Egyre jobban f�ltek. A sz�guld� felh�k m�g�l el�j�tt a telihold. Egy farkas von�tani kezdett. A sr�cok megdermedtek. A magas megemelte a kez�t, hogy lecsapjon.

Ahogy meglend�lt a keze, Deborah elkapta. Hossz� k�rmeinek hegye a fi� karj�ba f�r�dtak. A sr�c m�r rohant volna, mint a vil�gtalan, csakhogy sehogy se tudta kiszabad�tani a jobb karj�t a v�mp�r ujjai szor�t�s�b�l. M�r f�jt neki, kiv�rzett. Sz�l t�madt, �s Deborah mindk�t szem�vel a fi� szem�be n�zett. Ijeszt� volt a felem�s, gonosz pillant�sa. Sz�rk�sfeh�r szeme f�nytelens�ge sokkba ejtette a fi�t. Deborah felemelte m�sik kez�t, �s megr�zta mutat�ujj�t. Csak �gy cs�rg�tt rajta a sok �kszer.

-          Figyelmeztetlek benneteket, a gonosszal sz�rakoztok.

Kivillantak szemfogai. Az egyik l�ny el�jult. Az egyik fi� karjaiba vette, �s a t�bbiekkel iszkolni kezdtek a v�ros fel�. Deborah visszan�zett a fogly�ra. Az m�r csak egy villan�st l�tott, amit egy vill�m okozott, azt�n els�t�t�lt el�tte minden. A v�mp�r hazaindult. Furcsa tulajdons�ga, hogy foggal sz�letett, vagyis t�ltos volt. Ereje szinte minden eddigi t�ltosn�l nagyobb volt. M�r gyerekkor�ban, hat�vesen tanulta a m�gi�t, �s nem egyszer haszn�lta. Gyerekkori f�nyk�pet keresett rongyai k�z�tt. Tal�lt egyet. Hossz�, fekete haja volt, �s csod�s, s�t�t szemei. Sz�p alakja volt, de ink�bb sov�ny, mint karcs�. De az�rt sz�p volt. Fiatalnak mag�nyos szerepet v�llalt, �s k�l�nc volt.

Elment, �s megf�rd�tt a t� viz�ben, majd aludni ment.

M�snap este felkelt, nem evett. El�vett egy nagy, s�rga lap�, poros f�zetet. �rni kezdett. Sz�p, d�lt, sz�lk�s �r�sa volt. �rni kezdett.

Itt sz�lettem, valahol az Alf�ld�n. Sz�p t�j, f�leg hogyha �sz, vagy t�l van. 1964-ben sz�lettem ide. Sz�leimnek kem�ny fizikai munk�val kellett megkeresni a napi betev�t. Sok gond volt a p�nzzel. J�magam hamar elkezdtem nyaranta dolgozni. �gy 13 �ves lehettem. Huszonegy �ves voltam, mikor elker�ltem otthonr�l �desap�n sz�l�haz�j�ba, Londonba. Ott dolgoztam, mint �nekesn� egy kis b�rban. J�l kerestem vele, s n�h�ny �v eltelt�vel megint tanulni kezdtem. Elmentem egy sz�n�szk�pz� f�iskol�ba, remek eredm�nyekkel. M�g az is nagyon tetszett a tan�raimnak, hogy �rok. Egy kisebb novell�mb�l sz�ndarabot k�sz�tett�nk, �s �n voltam a f�szerepl�. Azt hiszem, hogy Elveszett titok volt a c�me a novell�nak. Nagyon r�gen volt. Huszonh�t �ves voltam, mikor �letem nagy szerelm�vel tal�lkoztam. Egy �vig voltunk j�rtunk, azut�n mag�hoz k�lt�ztetett. Ezut�n p�r h�nappal vett feles�g�l. Tizenhat �vig voltunk h�zasok, �s f�rjem, akit Victor Stormsnak h�vtak egy gyermekkel aj�nd�kozta meg �let�nket. Gyermekemmel h�t �ve megszakadt a kapcsolat. Sajn�latos m�don elz�ll�tt. Kicsi kor�ban m�g j�mbor volt, de a tin�dzserkor Kalee �p esz�t is t�nkretette. A l�ny alkoholizmusa kor�n kialakult, t�bbsz�r meg�t�tt, kiab�lt velem, szinte t�nkretett. Meggy�l�lt, �s megszak�totta velem a kapcsolatot. Sz�gyellheti mag�t, de nagyon! Szeretett f�rjem hal�lh�r�t k�t �vvel ezel�tt hozt�k, �s meghalt bennem valami. Majd egyszer r�j�v�k, hogy micsoda. Az �ngyilkoss�gba akartam menek�lni, �s j�tt egy Elvira Blackrose nev�, elb�v�l� teremt�s. Londoni lak�somban voltam. Egyszer csak v�ratlanul megsz�lalt a cseng�. Elvira felhozott nekem egy �js�got, �s elmes�lte, hogy mikor este l�tott a boltba, elhat�rozta, hogy megkeres. �rdekes n�nek tal�lt. M�g aznap �jjel v�mp�rr� tett. Ember fel nem fogja azt a f�jdalmat, amit a hal�l okoz. �s azt a meglepet�st, �s furcsa �rz�st, amikor m�gis fel�bred. Egy�tt voltam Elvir�val. K�t �v alatt mindenre megtan�tott. Okos �s �gyes l�ny, n�ha hidegv�r� gyilkos, �s ha �gy tartja kedve, szinte f�rdik a v�rben, s kicsit id�tlen felfog�sa van az �letr�l. Nekem legal�bbis enyh�n k�nnyelm�nek hangzik. Azt kell mondjam, hogy ’64 �ta nem nagyon v�ltozott a vil�g. Pedig az emberek szerint minden felp�rg�tt (mintha am�gy se p�rg�tt volna fel), �s modern, automatiz�lt vil�g van. Szerintem ez nem kell az embernek. Csak a kor embere, aki ma, vagy tegnap sz�letett, az lesz t�ls�gosan hozz�szokva. S ha l�t k�peket, �s olvas valami a r�gi vil�gr�l, p�ld�ul, hogy nem volt r�gebben �ram minden h�zban; akkor vagy r�h�g egyet, vagy h�ly�t kap. K�ptelens�gnek tarthatja, vagy teljesen �rtelemszer�nek. �k m�r sokmindent nem fognak l�tni, �rteni, tapasztalni. Sok minden sz�ps�g�t nem fogj�k �szrevenni, vagy tal�n rossz dolgokt�l menek�lnek meg.

Nekem j� itt. �ram �s v�z az van, h�la az �gnek, de am�gy semmi extra. Sz�p az �sz. Mostan�ban arr�l festek k�peket, �s eladom �ket. Persze a kedvenceket megtartom, �s a falra akasztom.

Alapj�ban v�ve r�miszt�en n�zek ki. De h�t ezt teszi a kor…

Deborah elolvasta ezt a mondatot, kit�rta karjait, �s hozz�k�rm�lte:

      Mindamellett minden kornak megvannak a maga sz�ps�gei…

Szeretem n�ha megijeszteni az ellens�geimet. Nem menek�lnek el el�lem, vagy ha m�gis megpr�b�ln�k, akkor is a veszt�kbe rohannak. Azokat sajn�lom meg�lni, akikr�l tudom, hogy �ldozatnak sz�lettek, �s m�gse halnak meg. Pedig n�ha �nmaguk szeretn�k, ha v�ge lenne az �let�knek. Ha �ket megszabad�tom, nyugodtabb a lelkem, mintha egy gyilkos embert �ln�k meg, aki szeret �lni, szereti csin�lni azt, amit csin�l. N�h�ny sz�letett halott �nmaga aj�nlkozik nekem. Furcsa, mert p�r ilyen meg�rzi, hogy mi vagyok, hogy mire vagyok k�pes, �s szinte k�ny�r�g, hogy ny�rjam ki.

Szerencs�mre legyen mondva, hogy kilencvennyolc �vig haland� voltam. Enn�lfogva meg�rtettem az emberis�get. T�bbet tudok r�luk, mint egy p�rezer �ves v�mp�r. �k v�mp�rok, �s nem emberek. Csak a k�ls�n tesz benn�nket emberiv�, �s m�g n�ha az sem. Ritka az olyan halhatatlan, akit m�g vez�rel n�h�ny emberi �rz�s. Nem szabad ide sorolni a szeretetet, a szerelmet, a f�lt�st, a gy�l�letet, meg az ilyeneket. De Elvira mes�lte, hogy egy �reg v�mp�rnak voltak saj�t tan�t�si m�dszerei. Ha j�l eml�kszem, Armand volt a v�mp�r neve. � azt mondta, hogy a v�mp�r legyen k�ny�rtelen, gy�ny�r�, �s soha nem b�njon meg semmit. Ebben nagyon igaza volt. Az �gy nem j�, ha az �ldozatot sajn�ljuk. �n csak egy �rtatlant tudn�k sajn�lni, de azt m�g nem �ltem. Nem is hinn�m, hogy a k�zelj�v�ben fogok �lni. Azt Lestat mondta, hogy a gonosztev�k k�nny� pr�d�k, �s az �z�k is jobb. Ebben is igaza volt. Elvira viszont �lt m�r �rtatlant, �s azt mondta, hogy az abban jobb a gonoszn�l, mert a lelk�t veszed el a v�r�ben, a tisztas�g�t, igaz�n az �let�t. Akkor se tudn�k olyat gyilkolni, aki a l�gynek sem �rtott. Az �rtatlanban az a sz�p, hogy t�bbnyire m�g optimista, �s az eg�szen apr� dolgoknak is tud �r�lni. A rossz ember csak a maga �llapot�t n�zi, �nz�, kicsinyes, �s sose el�g neki az, ami van. Gy�l�l�m az ilyeneket. N�ha egy-k�t ilyen �llatnak se nevezhet� l�nyt napokig figyelek, felp�rgetem magam a tettein, �s mikor meg�l�m, nagyon meg tudom k�nozni. Meg is �rdemli, �gy kell neki!

A vil�g sz�ps�g�hez, felt�rekv�s�hez, fejl�d�s�hez nem foghat� ak�rmi. Gy�ny�r� a vil�g a csod�ival, amiket benne tal�lunk. A term�szet sz�ps�gei, az �llatok, a nappalok ismeretlenje, az �jszak�k h�tborzongat�, f�jdalmas vil�ga. �s ebbe igaz�n csak egy �reg haland�, vagy egy m�g �regebb v�mp�r tud belegondolni. Mert az �jabb nemzed�kek m�r semmit se vesznek �szre ezekb�l a dolgokb�l. �nz�, �s undor�t� �llatfaj az ember. Magukat kergetik a hal�lba, a saj�t �l�hely�ket, f�ldj�ket teszik t�nkre, ezzel meg�lve �nmagukat. A lehet� leglass�bb, legk�nosabb hal�llal, amit valaha el tudtam k�pzelni. F�j �gy l�tni a f�ldet. M�r volt 1970-ben. Szebb volt. Sokkal. Vissza kell mennem Londonba, hogy �j �letet kezdjek, mint mesterem. El is megyek megl�togatni. Besz�lnem kell vele. Meg kell mutatnom festm�nyeimet, �s napl�mat. Hi�nyzik a kis butus v�mp�r.

Deborah �sszecsomagolt, �s visszament haz�j�ba. Majd aludt, �des �lmokkal szem�ben arr�l, hogy az embernek megj�n az esze, �s �p�t egy mindenn�l szebb, �j vil�got.

V�ge.

2007. j�lius 24.

7:56