Anyám ma leültett maga mellé, s azt mondta, hogy egyik kolléganője mondta neki, hogy egyik barátnőjének a gyermeke nagyon megváltozott. Mondta, hogy az illető egy lány, de a nevét nem árulta el - talán jobb is így. Tehát, elkezdett mesélni...

"Állítólag ebben a (szub)kúltúrában lévő emberek, csak feketét húznak fel, minden érzést elpusztítanak magukban, s hullának festik ki magukat.. Tudod, elfehérített arc, s erősen sminkelt szemek! S képzeld, állítólag rendszeresen vágdossák az erüket is!" Megdöbbentettek anyám szavai.. Ennyire nem sejt semmit? Ennyire jól álcáztam mindent? Csak némán hallgattam tovább "Állítólag ez egy új stílus, s csak egy bizonyos együttest hallgatnak.. Cure? Van olyan?" bólintottam. Hogyne volna! Elmosolyodtam "Ki mondta hogy ez új?" anyám nem mondott rá semmit "Tudod anya, ez a szubkúltúra már a 80-as évektől van, az IM 89-ben írt is róla egy cikket.." - láttam az arcán a döbbenetet. Talán arra gondolt, hogy én 89-ben még sehol sem voltam szinte "Gruftiknak hívják őket" - márha pontos volt anyám leírása. Kis csend után ismét megszólalt "S tényleg vagdossák magukat?" "Igen" "Azt tudtam, hogy van ez a szubkúltúra, de azt nem hittem volna, hogy van egy ilyen kis városban is, mint Halas!" - valóban... Kiskunhalason kb 30.000 laknak, talán egy kicsivel többen, bár ennél sokkal többen járják az utcákat.

Ó, anyám! Ha tudnád, hogy engem mennyien mondanak gruftinak! S ha tudnád, hogy néha én is annak érzem magam! Istenem! Ilyenkor mondják, hogy milyen jó is a tudatlanság? Istenem, ha tudná minden titkom, s minden belső érzésemet! Ha tudná, hogy szinte mindig vérzek! Istenem, mily' jó is a hallgatás..

Elgondolkodtattak édesanyám szavai. Vajon ki tudja, hogy melyik ház mit rejthet? Talán sokkal több grufti/goth lakik Halason, mint ahogy én azt először gondoltam.. Bár gondolom ők se nagyon járnak el otthonról, akárcsak én, mondván, hogy "nincs kivel", vagy "nincs kedvem".. Elvégre, ebben a városban nincs más, csak bámulás, ha megjelenünk az utcán..