A depresszió fogalma mára általános használatú lett, a szakmai nyelvből köznyelvi szóvá vált. Az orvosi, a pszichiátriai nosológia nagyon precízen meghatározza, hogy mi a depresszió:

DSM (Diagnostic Statistical Manual) IV²: Major depresszív zavar, egyszeri epizód (296,2) tünetek: levert hangulat, érdeklődés csökkenése, súlyváltozás, alvászavar, nyugtalanság vagy gátoltság, fáradság, érdektelenség, csökkent döntési készség, halál gondolatával való foglalkozás. Visszatérő major depresszív zavar), dysthimiás zavar, depresszív zavar, bipoláris zavar, valami által kiváltott hangulatzavarok (pszichoaktív szer). A folyamat lehet krónikus, katatón, melankóliás, atípusos, posztpartum, valamint szezonális, epizódikus, rapid ciklusú.

Az elsősorban Amerikában használatos diagnosztikus besorolás a nálunk használatos BNO 10³ alábbi kategóriáinak felel meg: Bipoláris affektív zavar (F31), Depresszív epizód (F32), Ismétlődő depresszió (F33), Tartós hangulatzavar (cyclothimia, dysthimia,, stb. F34).

A köznyelv sokkal általánosabban használja a depresszió kifejezést. Bele érti a szomorúságot, a bánatot, a bút, a rosszkedvet, rossz hangulatot, az elkeseredést, a csalódást, a veszteségérzést, stb. Így kissé leegyszerűsítő módon a hangulataink változásait könnyen betegségként éli meg.

Mégtöbben vannak, akik ha nem is tudják érzéseiket a fentebb említett kategóriákba besorolni, hanem egyszerűen “rosszul érzik magokat a bőrükben”. Ilyenkor eszükbe nem jut lelki betegségre gondolni. Gyengeségnek, szégyenleni való helyzetnek, állapotnak élik meg érzésüket. Sok esetben testi panaszaik (cardialis, gastroenterológiai, stb.) hátterében is ezek a lelki folyamatok lelhetők fel.⁴

Fontos, hogy panaszaik esetében bizalommal fordulhassanak orvosukhoz, pszichiáterhez, aki a pontos diagnózis felállítása után megfelelő terápiás javaslattal látja el őket. Ennek a nagyobb odafigyelésnek, a beteg és a klinikus, a családorvosok, belgyógyászok, stb. és a pszichiáterek szorosabb együttműködésének eredménye, hogy lényegesen hamarabb kerülnek a depresszív állapotok felismerésre, a valódi depressziók hamarabb kerülnek felismerésre, jobb gyógyulási arányokat lehet elérni. Ez is szerepet játszik abban, hogy Magyarországon csökkent az öngyilkosok száma⁵. Bár ez a tendencia megállni látszik.

Az utóbbi időben a hivatalos medicina mellett feltűntek a természetgyógyászati módszerek. Ezek a “nem hivatalos” gyógyító eljárások hozzáférhetősége erősíti betegek önsegítő, öngyógyító törekvéseit. A különböző adjuváns gyógymódok (vitaminok, roborálók, nyomelemek, gyógyteák, stb.) az enyhébb esetekben sikeresen oldják meg a kliensek panaszait. Pszichológiai haszna felbecsülhetetlen és az egészségügy számára is költségkímélőbb.

Ezért úgy gondolom, hogy a “hivatalos” medicinának paradigmaváltásra kell törekednie. A teljes elutasítás helyett a valóban és igazoltan hatékony szerek és eljárások megismerésére és tűrésére esetleg támogatására kell törekednie.

Erre példa az ORBÁNCFŰ (Hypericum perforatum)⁶⁷, (lásd melléklet). A népi orvoslásban hosszú nemzedékek óta ismerik az orbáncfű gyógyító hatását. Használták gyomorfekély, reuma, gyomorégés, vesebaj, aranyér ellen, sebkezelésre és nyugtatónaksup>6. Az elmúlt húsz év során számos kutatást végeztek az orbáncfű antidepresszáns hatásával kapcsolatban. 25 randomizált duplavak vizsgálat ismert különböző depresszív állapotokban, melyek során 1874 beteg adatait használták fel. Vizsgálták placebóval⁸ valamint már ismert hatású psychofarmakonnalsup>9. Az általános tapasztalat szerint lényegesen jobb hatású volt, mint a placebo, és az antidepresszánssokkal megegyező hatással bírt. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy még a korszerű antidepresszánsokhoz képest is kevesebb mellékhatást mutatottsup>10 /lásd tblázat/.

A hatásmechanizmus nem teljesen tisztázott.

A Modigen olyan, a természetben fellelhető orbácfűből készített gyógyhatású készítmény, amely kapszulánként 0,9 mg hypericint tartalmaz és orvosilag igazoltan antidepresszáns hatású.

Tehát javasolható, hangulatzavarok esetén - ha az állapot nem súlyos depresszió – napi egy kapszula 3–6 hetes szedése. Ezen idő alatt állapot javulás várható. Praktikusan mellékhatás nélkül. Ha az állapot nem javul, esetleg romlik, mindenképpen pszichiátriai konzultációra van szükség. Ebben az esetben is a további gyógyszerelés terápiás hatását nem rontja, hanem támogatja a Modigen.