A kígyó egyetemes szimbólum
A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat
tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz. Lehet szoláris
jelkép (ha a nap sugarait jelképezi), vagy lehet lunáris szimbólum (ha a
vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja).
Fallikus jelképként utal a férfi-női jellegekre. Spirális, vagy kör alakú
ábrázolásai pedig utalnak a ciklikus időre és a változó sorsra is.
Rejtőzködő életmódja, téli álma és a föld alá, üregekbe bújása miatt az
alvilágot is megtestesítheti. Bőrének megújulása miatt viszont sokszor
a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az
agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a
bölcsességet és a jóstehetséget is. A képen: Medúza -forrás
(Mexikóváros, Museo Nacional de Antropologia) Forrás: Mitológiai
Enciklopédia, Gondolta, Bp., 1988.

Kígyó-szimbólum az egyiptomiak korában
Az egyiptomi hitvilágban Aphópisz kígyó a sötétség démona, tehát a
napisten (Ré) ellensége. S mint ilyen, megszemélyesíti a viszályt és a
pusztítást is. A mitológia szerint a föld mélyében lakik. Amikor Ré
megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, akkor Aphopisz úgy
száll vele szembe, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka
ismétlődő harcból Ré kerül ki győztesen, s arra kényszeríti a kígyót,
hogy a vizet visszahányja a mederbe. Az ősi ellenségeskedésbe
bekpcsolódott később (az Óbirodalom időszakában) Széth istenség is,
aki Ré-t úgy mentette meg a kígyótól, hogy megszigonyozta Aphópiszt.
Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes
őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve
védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvénnyé is vált,
s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. Az Ízisz istennő fejdíszén
szereplő kobra a királyi bölcsesség és hatalom, valamint a tudás
szimbóluma. Varázserővel bírt, mérget és lángokat köpött. Egy másik
kígyó-alakú isten is szerepel az egyiptomi mitológiában: Renenutet, aki
a betekarított termény védelmezője. Vagy kígyónak, vagy kígyófejű
nőnek ábrázolták. Azt tartották, hogy aratáskor megjelenik és ügyel a
gondos betakarításra. Biztosítja az emberek jólétét, sikereit,
boldogságát és segít a gyerekek születésénél is. A képen Széth
küzdelme látható Apóphisszal (Kairó, Egyiptomi Múzeum) Forrás:
Mitológiai Enciklopédia, Gondolta, Bp., 1988.

Kígyók a Távol-Keleten
Az indiaiak hitében többféle kígyó is szerepel. A Mahábháratában
például, mint ezerfejű uralkodó jelképezi a végtelenséget és a
termékenységet. A kígyó a teremtés előtti ősóceán jelképe is lehet.
Partján pihen meg Visnu. Kígyó testesíti meg a gonoszságot is, ennek a
kígyónak Káli a neve, és Krisna győzte le. A Hátsó-Indiában élő
khmerek mitológiai rendszerében fontos szerepet játszanak a helyi
szellemek, vagy istenségek. Ezek között a leginkább tisztelt lények a
Nágák, amelyek kígyó alakúak. A kígyó-kultusz itt korábbi, mint a
sárkányok tisztelete, valószínűleg a szigetvilágból származik, s a
kígyókkal való küzdelmek emlékét őrzi. A buddhizmusban és a
hinduizmusban is jelképezi a kígyó a jógagyakorlatok során
felszabaduló kozmikus energiát. Kínában a kígyót sokszor nem
különböztetik meg a sárkánytól, amely általában pozitív jelentéssel bír,
mivel az esővel kapcsolatos. A kínai szimbolikában szerepel egy
érdekes ábrázolás is, mikor a kígyónak kettős feje van fiú és lány (Jin
és Jang).

Kígyók az antikvitásban
A görög és római mitológiában a kígyó lehett pozitív és negatív
egyaránt. Közismert például Laokoón története, aki Apollón papjaként
ellenezte a faló Trójába vitelét. Ezért a monda szerint az akhájokat
támogató istenek bosszúból vízikígyót küldtek rá és fiaira. A görög
mitológiában a kehelyből kifelé tekerőző kígyó Aszklépiosz, a gyógyítás
istenének szimbóluma, sőt egyes elképzelések szerint nemcsak
szimbóluma, hanem egyik alakváltozata is. A gyógyulást jelképezi, nem
véletlen tehát, hogy ez az ábrázolás a mai gyógyszertárak cégtábláján
is szerepel. A kígyó Pallas Athéné állataként a tudás és a bölcsesség
szimbóluma is. Az istennő tiszteletére az athéni Akropoliszon kígyókat
tartottak. Nem teljes mivoltukban kígyók, csak kígyó-hajúak a görög
mitológia Gorgói. Ők Phorküsz tengeristennek és feleségének a lányai.
Hárman vannak, kettő közülük (Szthenó és Eurüalé) halhatatlanok, a
harmadik Medusza, ő halandó. Aki rájuk nézett, menten kővé vált,
ezért Perszeusz úgy vágta le Medusza fejét, hogy a pajzsában nézte a
tükörképét. Képünkön a Laokkon-csoport látható.

Kígyó az ősi indián kultúrákban
Az indián hitvilágban sok kígyó alakú istenség szerepel. Közismert
például az aztékok tollaskígyó-istene. Ő Quetzelcoatl, aki lement az
alvilágba, felhozta a az előző világok embereinek csontjait, saját vérét
rájuk fröcskölte, s így teremtett embert. Amikor egy másik istenség
(Tezcatlipoca) elűzte őt, akkor kígyótutajra szállt és elment. Az aztékok
elképzelése szerint Ce Acatl évében azonban visszatérhetett. Ez
éppen 1519-re esett, amikor a nagy hódító Cortez megérkezett, ezért
őt az aztékok a Tollaskígyó istenséggel azonosították. Az amerikai
indiánok szerint teremtő mivolta miatt ő az örökkévalóság jelképe és a
halál hírnöke. Közvetítő az emberi világ és az alvilág között. Kukulkan a
maja mitológia tollakkal borított kígyó-istene. Alakjában egyesülnek a
Quetzelcoatlról szóló ősi tolték hiedelmek és a felhőkígyóhoz
(felhőkígyó az asztékoknál: Miskoatl) kapcsolódó kultuszok. Miskoatl
anyja a kígyóasszony, Szivakoatl, aki a mezo-amerikai indiánok egyik
legősibb istene, az asztékoknál a föld istennője. Szintén asszonyi
istenség az aszték mitológiában Koatlikue, a kígyószoknyájú, aki a
napisten anyja. A képen: A 13 kígyó istennője (Mexikóváros, Museo
Nacional de Antropologia) Forrás: Mitológiai Enciklopédia, Gondolta, Bp.,
1988.


A kígyó a zsidó-keresztény hagyományban
A kígyó alakja itt is összetett jelkép. Az édenkertben például a Tudás-
fájára tekeredve kísértő Gonoszt, a Sátánt képviseli. Mózes
történetében viszont, amikor a bot kígyóvá változik, Isten jelenlétét
bizonyítva pozitív tartalommal bír. Mózes rézkígyója, melyet az Úr
tanácsára állít a pusztában a sebek orvosa, vagyis életadó állat. Az
Újszövetségben pedig János evangélista szerint a keresztre feszített
megváltó előképe: "Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, így
fogják fölemelni az ember fiát is, hogy aki hisz benne az el ne vesszen,
hanem örökké éljen." A kígyó vedlése miatt is jelképezi a
halhatatlanságot a keresztény szimbolikában. Pozitív
jelentéstartalommal bír a kígyó Jézus szavaiban is, amikor azt
mondja: "Legyetek szelídek, mint a galamb és okosak, mint a kígyó."
Ezzel Jézus azt mondja, hogy a szentlélek (galamb) segítségével
romlatlanok tudtok maradni, s ösztönösen (mint a kígyó) fogjátok
terjeszteni az isteni igét. A református egyházművészetben a kígyó
alakja általában a kísértés szimbóluma.

A kígyó a magyar népi hitvilágban
A kígyó a magyar nép hiedelmeiben is természetfeletti erővel
felruházott állat. Az általános elképzelés az volt, hogy minden háznak
van egy ilyen kígyója, ami házi szellemként funkcionál. A család
jólététe, gazdagsága, boldogulása függ tőle. A házban, többnyire a
ház falában, a tűzhelyben, vagy a küszöb alatt él. Védi a család
nyugalmát, ha idegenek közelítenek, jelez. Hangja sajátos: fütyül,
csörög, vagy ketyeg. Színe: rendszerint fehér, de lehet sárga, zöld,
szürke, vagy fekete is. Ha előbújik, akkor tejjel kell táplálni. Ez azért
nagyon fontos, mert úgy tartják, hogy élete kapcsolatban van a
házigazda, vagy a kislánya életével. Azt mondják ugyanis, hogy ha a
kígyót valaki bántja, vagy agyonüti, akkor a házat szerencsétlenség,
vagy tűzvész éri, meghal a gazda, vagy a kislánya. A
hiedelemmondákban egy gyermek (általában kislány) megfelezi az
ebédjét (rendszerint tejet) a kígyóval. Amikor a kígyót agyonütik, akkor
a kislány utánahal. Szalontai hiedelmek szerint a házikígyó fészkében
kincset őrzött. Máshol pedig azt tartották, ha valaki megeszi a döglött
házikígyó húsát, az érteni fog az állatok nyelvén. A Gesta
Romanorumban egy teljesen másfajta kígyó szerepel. Egy olyan esetet
említenek, amikor egy kígyó belebújt egy királyfiba, s rágta őt belülről.
Amikor távozott belőle, akkor megszűnt a királyfi fájdalma és
betegsége.