5237 karakter a semmir�l

K�t l�ny �l az iskolapadban. M�g csak egy perce csengettek ki a matek�r�r�l, �k m�ris �sszedugott fejjel kacar�sznak valamin. Nevetve pillantanak k�rbe az oszt�lyban, �jabb besz�dt�m�t keresnek. Halkan sutyorognak, n�ha pedig hars�nyan felvihognak.

M�g�tt�k �l a harmadik bar�tn�, de azok olyan halkan besz�lnek, hogy nem �rti, mir�l folyik a t�rsalg�s. Most meg valami�rt folyton h�trapillantgatnak, azt hiszik, nem veszi �szre, hogy �t b�mulj�k, azt�n �jra nevetni kezdenek. Sok�ig t�ri ezt, nem sz�l r�juk, de az arca egyre v�r�sebb, keresi mag�n, hogy mi olyan furcsa. M�g a kis zsebt�kr�t is el�kapja, de nem, nem a sminkje ken�d�tt el, a haja sem k�cos. A l�nyok most �jra h�tran�znek, �s felnevetnek.

- �rulj�tok m�r el, mi olyan vicces! – sz�l r�juk inger�lten, de a m�sik kett� vihogva v�laszol.

- Semmi…

Egy fi� �s egy l�ny fekszik �sszeb�jva az �gyban. Most el�sz�r t�lt�tt�k egy�tt az �jszak�t. Boldogan fekszenek egym�s karjaiban, a lelk�k m�g valahol m�shol j�r, egy szebb vil�gban. A l�ny r�g�ta nem �rezte mag�t ilyen boldognak, a fi� �lel�s�ben nem f�l semmit�l. Tal�n soha t�bb� nem is kell m�r f�lnie, biztons�gban van. Tal�n nem csak r�vid boldogs�g lesz ez. Tal�n �let�k v�g�ig kitart. Tal�n nem kell t�bb� csal�dnia. Ebben a pillanatban minden t�k�letes, legsz�vesebben meg�ll�tan� az id�t, hogy soha ne szakadjon meg ez a harm�nia. B�rmit megadna az�rt, hogy �r�kre ezek k�z�tt a szeret� karok k�z�tt maradhasson, hogy �r�kk� ezeket a sz�vdobban�sokat hallgathassa.

- Mire gondolsz? – k�rdezi a fi�, mire a l�ny zavarta elmosolyadik.

- Semmire…

- Mi a baj, �desem?

- Semmi…

A fiatal feles�g visszafordul a g�zt�zhelyen rotyog� vacsor�hoz, �s sz�tlanul kevergeti tov�bb. A f�rfi kimegy a konyh�b�l, elterpeszkedik a kanap�n. A n� m�r hallja is az �js�gpap�r z�rg�s�t �s az el�gedetlen morg�st. „Biztos a sportrovatot n�zi. M�r megint kikapott a Fradi…” A f�rj dohogva hajtogatja �ssze a napilapot, r�gt�n a t�v� t�vir�ny�t�ja ut�n ny�l. Hullaf�radtan hazaesik a munk�b�l, erre az asszony csak f�lszavakkal, f�sult hangon v�laszolgat a k�rd�seire ahelyett, hogy mosolyogva v�rn� itthon. Azt sem mondhatja, hogy nem t�r�dik vele, hiszen megk�rdezte, mi baja. De minden rendben van, ezek biztos csak azok a napok… A feles�g m�g mindig a vacsor�t k�sz�ti, de m�r nem figyel r�, hogy a k�nnyei belepotyognak a l�basba. Hogy mi a baj? Az elfelejtett h�zass�gi �vfordul�. A szem�lytelen, utols� pillanatban v�s�rolt aj�nd�kok. A le ne vitt szem�t. A semmi.

Bennrekedt szavak, �rz�sek, gondolatok. Mi�rt? Mi�rt kell elz�rni magunkat a t�bbi ember el�l? �tt�rhetetlen falat h�zunk magunk k�r�, amit nemhogy m�sok, magunk sem tudunk lebontani. Titkol�zunk, hazudozunk eg�szen addig, am�g m�r mi sem tudjuk, mi az igazs�g. Szeretet �s gy�l�let, boldogs�g �s boldogtalans�g k�z�tt megreked�nk a keskeny hat�ron, ahol minden hom�lyos, �sszezavarodva t�nferg�nk, vakon tapogat�zunk saj�t �rz�seink k�z�tt, de csal�dottan tapasztaljuk, hogy azokat m�r t�l j�l �s t�l r�gen elrejtett�k a vil�g el�l. N�ha �gy �rezz�k, megszakadunk, ord�tva szeretn�nk m�sok tudt�ra adni a gondolatainkat, de esz�nkbe jut a f�lelem a kiszolg�ltatott helyzett�l, nem merj�k felt�rni magunkat, �s csak annyit mondunk: Semmi… Mindegy. Semmi fontos, minden mindegy…

Ostob�k vagyunk, �ssze vagyunk zavarodva! Semmi sem mindegy, minden fontos! Ha nyitott sz�vvel j�rn�nk a vil�gban, nem k�ne f�ln�nk, nem lenn�nek k�ts�geink, egy�rtelm� lenne, ki a bar�t, ki az ellens�g, mi a szeretet, mi a harag. Ismern�nk magunkat �s m�sokat, nem kellene sz�nleln�nk. Mennyivel szebb lenne, ha a „szeretlek” sz� kimond�s�val nem kellene olyan sokat v�rnunk �s nem kellene f�ln�nk a k�vetkezm�nyekt�l. B�rtan n�zn�nk egym�s szem�be, nem tartan�nk att�l, hogy arcunk, mozdulataink minden titkunkat el�rulj�k, nem kellene rettegn�nk, hogy valami fontos k�zl�s�vel elk�s�nk. Rengetek f�lre�rt�st, vit�t ker�lhetn�nk el, ha �szint�n forduln�nk egym�s fel�.

Nincs senki, aki teljesen ismerne minket, akinek mindent elmondan�nk magunkr�l. A szerelm�nk, a csal�dunk, a bar�taink el�tt is titkol�zunk. Hi�ba f�j, ha hazudunk nekik, retteg�nk, hogy az elk�vetett hib�k miatt elvesz�thetj�k �ket, �rt�ktelenebbek lehet�nk a szem�kben. Nem akarjuk a szeretteink szemreh�ny�sait hallgatni, ink�bb magunkban tartjuk a probl�m�inkat ahelyett, hogy mern�nk seg�ts�get k�ni. F�l�nk m�sokra t�maszkodni, pedig sokszor m�r az is k�nny�t az emberlelk�n, ha valakivel megoszthatja a gondjait. Nem mer�nk megb�zni m�sokban, hiszen ha valami�rt elvesz�ten�nk az ilyen „mentsv�rainkat”, az m�g t�bb f�jdalmat okozna nek�nk. �gy gondoljuk, hogy �rz�seink felt�r�s�val t�mad�si fel�letet hagyunk magunkon, nem l�tjuk be, hogy az a legszabadabb, legboldogabb ember, akinek lelk�t nem terhelik az elhallgatott, elz�rt titkok.

B�rcsak mindenki v�llaln� �nmag�t, vagy legal�bb azoknak nem kellene zavarban lennie, akik nem titkolj�k, milyen �rz�sek, gondolatok rejt�znek benne. Ostob�nak �s gyeng�nek tartj�k azokat, akik nem rejtik el titkaikat. Vannak, akik �jra �s �jra v�llalj�k a kock�zatot, hi�ba b�ntj�k meg �ket az �szintes�g�k miatt. M�gis k�pesek b�zni az emberekben, �s rem�lik, hogy egyszer elj�nnek azok az id�k, amikor m�sok is k�vetik a p�ld�jukat, �s hozz�juk hasonl�an b�trak lesznek.