Bertk Lszl: Halottak napja
2007.11.05. 19:47
Bertk Lszl: Halottak napja
Halottak napja: visszapillant tkr, vizsgja szemnek, embersgnek, akiket te mutatsz, azok mr nem elznek. Sebessgk fszlak lein, porszemeken cikzik, arcuk csontok roncsaiban zik. Mrtanuk pontjai kztt a kzti szablyok rvnytelenek, letnkre igazolsok. Meghvs nlkl jelen vannak kanyarokban, mozdulatokban, tekintetk, mint jelzlmpa bennnk villan. Tkrbe nznk, megalzkodunk, mindnyjan fehr brnyok vagyunk, virgot hintnk az tra, fejnkre hamut, mikzben ket nnepeljk, azaz magunkat nnepeljk, hisz nincsen visszat. Krizantmok a temeti buszon, fejem krl virgok, glria, mennyei kalap, harmattal ldott. Fehr lobogkkal a vros kiznlik a kapukon, mindenki megadta magt, nem villog szurony. Csak az vek, a nyavalyk szkl sorfala vigyz, drcspte rnykuk felett sirnkoznak a fk, megllk vasa, csonka keresztek tkrkpe szalad. Arcom mgtt a Tejt mozdulst, kszntm halottaimat: Nagyanymat, Katona Juliannt, s a msikat, Farkas Katalint. Friss fakereszt ablaka mgl nagybtym mg nmn visszaint. Aztn jra a sejtek szava. lk a buszban, trdemen fiam. Krben a tboly tzkariki. Halottak napja van.
|