A s�t�t, nyirkos szoba egyik sark�ban egy alak �cs�rg�tt. S�r� haja eltakarta arc�t, feh�r h�l�k�nt�s�ben olyan volt, ak�r egy k�rh�zi beteg. Sz�rakozottan forgatta kez�ben �vegpohar�t. �sszet�rje? Vagy m�g maradjon kicsit ebben a szob�ban, a kegyetlen val�s�gban? B�rmennyire szomor� is, itt marad. M�g van ideje. A mam�ja szerint m�g van. � nem engedn�, hogy a kicsi l�nya k�rt tegyen mag�ban. Letette a poharat, pontosabban a f�ldre csapta. Az �veg is csak egy �m�t�s, fant�zi�l�s, ez is csak a jobb j�v�t kecsegteti neki… V�kony, csontos kezeivel a mellette l�v� kisasztal ut�n kapkodott, majd k�ny�k�vel leverte az �pp �g� gyerty�t. M�r nem egyszer fordult el�, hogy meggy�jtott valamit. Amint l�ngolni kezdett az egyik eldobott pap�rzsebkend�, ijedt kalimp�l�ssal, �s t�d�szakaszt� f�jogat�ssal pr�b�lta eloltani, mindhi�ba. A pohara ut�n ny�lt, �s a m�g ki nem l�ttyent vizet r��nt�tte a pisl�kol� szikr�kra. Megnyugv�ssal t�lt�tte el, hogy siker�lt �jabb t�zet eloltania. A mam�ja mindig mondta, hogy � b�rmire k�pes lenne. Mi�rt ne lehetne t�zolt�? Vannak n�i t�zolt�k is a vil�gon. Akik h�s�k, az emberek szeretik �ket, �leteket mentettek meg. De az � �let�t m�r nem lehet megmenteni. Ez rem�nytelen. Esz�be jutott, hogy az asztalka fi�kj�ban van m�g ceruza �s pap�r. Tal�n bor�t�kot �s b�lyeget is tal�l, amit p�r h�nappal ezel�tt csent el Rose n�v�rt�l, �s rejtette el a picike fi�kban. Ott volt a t�bbi kincse is: p�r leszakadt gomb, egy sz�tfoszlott csipketer�t�, a r�gi mack�ja, Norbert, �s egy kedves eml�ke, m�g kiskor�b�l megmaradt apr� top�nk�i. Turk�lni kezdett a kis fi�kban, majd hamarosan diadalittas mosollyal arc�n kir�ngatta a gy�r�tt paksam�t�t, amibe a b�lyeget, lev�lbor�t�kot, �s �r�pap�rt rakta. Megtal�lta v�g�l a kiss� megr�gott, �s koszos ceruz�t, majd gy�ngybet�ivel szorgalmasan r�ni kezdte a sorokat. Mik�zben �rt, arca eltorzult a koncentr�l�st�l. M�r erre sincs ereje? Igenis, van, �s � csak az�rt is meg�rja ezt a levelet. A mama kedv��rt.
”Kedves mama!
Nagyon hi�nyzol! Rem�lem j�l vagy, �s nincs otthon semmi gond. A papa m�g mindig nem j�tt haza? Nem is �rtem, mi�rt k�rdezem meg, hiszen te is elmondtad, hogy a papa elhagyott minket. Egyed�l maradtunk, de �gy is j�, nem? Ink�bb azt k�rdezem, meg van-e m�g Borris �r. Nem hallottam r�la t�led egy ideje. �gy simogatn�m a puha bund�csk�j�t, �s �nekeln�k neki sz�p dalokat. Olyankor mindig dorombolni kezd, hozz�m simul, �s meleg�ti a kezeimet. �gy haza menn�k mama! De a gonosz b�csik azt mondj�k, hogy k�l�nleges vagyok, �s nem j� �rtelemben k�l�nleges. Azt mondt�k megbolondultam. Ez�rt bez�rnak, mert a bolondokra nincs sz�ks�g. �s ut�na nevetnek. Mindig nevetnek. �s nem esik j�l. Ilyenkor felfekszem a priccsre, ak�rmilyen k�nyelmetlen, �t�lelem a p�rn�mat, �s ringatom. Nem akarom, hogy agg�dj, de itt nem b�nnak j�l velem. Nem s�tnek olyan alm�s pit�t, mint te, �s folyton b�ntanak. �n pedig s�rok. Sokat s�rok, mama! Szeretn�k haza menni, pedig nem lehet. Bez�rtak ide, ahol sok l�ny van, de mint teljesen buta. Nem �rtik mit mondok, nem l�tnak rendesen, �s mindig ki�klendezik az eb�det. Mikor elestem, �s megh�z�dott a bok�m, az orvosi rendel� tele volt. �s mindig tele van. Mert ide j�rnak azok a l�nyok, akiknek nem jutott semmi a sz�leikt�l. De te annyi mindent adt�l nekem, m�gis itt vagyok. Mi�rt? Bez�rtak a bolondok k�z�, pedig �n nem vagyok bolond mama! Te is tudod, hogy makkeg�szs�ges vagyok, szeretek iskol�ba j�rni, �s j� �tv�ggyal eszem. Akkor pedig nem vagyok bolond. De nem �rhatok tov�bb, j�n egy b�csi, aki feladhatja a levelet. Szeretlek mama!
Marlen”
Gyorsan felc�mezte a bor�t�kot, belecs�sztatta a levelet, beny�lazta a b�lyeget, �s leragasztotta a lev�l sz�j�t. Mint a vill�m, kiszaladt az ajt�hoz, �s pr�b�lta kinyitni. Z�rva. Az egyenruh�s f�rfi m�g mindig ott s�t�lt. A l�ny gy�nge �kleivel p�f�lte az ajt�t, amivel felh�vta az �r figyelm�t. Nyit�dott a z�r, �s egy �r n�zett be az ajt�n.
- Mi az?
- Cs�kolom! Szeretn�m feladni ezt a levlapot! K�rem seg�tsen nekem. A mam�mnak lesz. – rebegte f�lelemmel a l�ny.

- Elviszem az igazgat�hoz. Mondd a neved! – mondta a f�rfi.

- Marlena Milavovich. Nagyon k�sz�n�m uram! – adta �t a levelet apr� kez�ben. A f�rfi megszor�totta a kezet, majd elvette a levelet, �s elk�sz�nt.
- H�t j� emberek is vannak itt? – gondolta a kisl�ny, majd visszacsukta az ajtaj�t.

Az ember r�gt�n az igazgat�hoz vitte a kis bor�t�kot.
- J� napot Garlond uram! Levelet hoztam felad�sra. A k�ld� Marlen Milavovich.
- �h, az az �rva l�ny. Kinek k�ldi?