- Hogy te teremtetted? Te j�s�gos Isten…
- Hidd el, hogyha ezt tudom, akkor… Az �n hib�m… Ha nem teszem Maloriont v�mp�rr�, akkor Lilith m�ig itt lehetnek k�z�tt�nk…
- Ne hib�ztasd magad ez�rt. Nem tudhattad, hogy ilyen lesz… Milyen tan�tv�ny volt?
- Huh… �getnival�n rossz volt. Nem azzal volt a baj, hogy nem akar tanulni, hanem azzal, hogy nagyon agressz�v volt. Mikor elhagyott, meg�g�rte, hogy egyszer visszaj�n, de nem fog j�lesni nekem. � �gy gondolta, hogy �n tettem t�nkre. Mert � harcolni szeretett volna tanulni… �n tan�tottam is, de a t�bbi tan�t�s abb�l �llt, hogy t�rt�nelemmel, �s irodalommal foglalkoztunk. A filoz�fi�t is megpr�b�ltam, de az azt�n egy�ltal�n nem �rdekelte. Ha felhoztam neki, hogy gyakoroljunk egy kicsit a h�rf�n, akkor nekem akart esni, csak sosem ment neki. Csak kif�radt. N�h�ny �v m�lva pedig tov�bbadta a s�t�t aj�nd�kot egy Susan nev� l�nynak, aki miatt Markot v�mp�rr� kellet tennem.
- Mi�rt kellet azz� tenned?
- Mert megt�madta. Lily gondolom, hogy mes�lte, hogy mi t�rt�nt az Admiral's Armsban.
- Igen, mes�lte. �s ez a Susan szerette a fiadat?
- Nem szerette. � is j�tszott egy hangszeren, vagyis csell�n, de Malorion sohasem engedte neki, hogy gyakoroljon a jelenl�t�ben. Mikor abba kellett hagynia v�gleg a zen�t, egy int�zetbe j�rt k�nyveket lopni, hogy tanulhasson. Sokmindent megtudott fajt�j�r�l, �s ez valamennyire boldogg� tette. Lehet, hogy majd sz�lok Lilynek, hogy a Talamasc�b�l hozzon egy- k�t k�nyvet, vagy esetleg Susan is elmehetne oda tanulni.
- Ha sz�lok Davidnek, akkor az j� lesz? Mivel hogy David Talbot, a Talamasca vezet�je az �n kis fi�k�m, �s tudn�k vele besz�lni…
- H�l�s lenn�k… K�sz�n�m… �s Lestat…
- Igen?
- Ugye nem hib�ztatsz az�rt, mert Lilith meghalt?
- Ugyan�r… Nem a te hib�d, m�r mondtam… Senki nem tudhatja el�re a j�v�j�t…
- Hm… ha akkor lett volna annyi er�m, hogy el�ren�zzek egy kicsit az id�ben… Mondjuk sz�zadokat ugrani… De mindegy. Lilithet m�r senki sem hozza vissza.
- Igaz, ami igaz. Armand is �pphogy t�l�lte. Abban is Lilith �s Akasha keze van. Fogalmam sincs, hogy hogy hozhatt�k vissza, de itt van. T�l sokan haltak meg. Lilyt is majdnem elvesztettem a h�bor�ban. A Mayfairek mondjuk nagyon er�sek, de n�luk is nagy a hal�loz�si ar�ny. Pedig a legt�bbj�k tehets�ges boszork�ny.
- T�nyleg sokmindenr�l maradtam le. Lily sem tan�that meg mindent.
- Ne agg�dj, David is mindent megtan�tott Jessienek, �s h�g�nak. Lilyt meg am�gy sem kell f�lteni. Nagyon okos… N�ha m�g engem is zavarba hoz, vagy esetleg idegess� tesz… De nagyon szeretem. �s az a fiatal biol�gus? Mr. Robinson, ha j�l eml�kszem…
- J�l eml�kszel. Szeretem. Kedves fi�, �s sokmindenben egyet�rt�nk… P�ld�ul abban, hogy el kell fogadni a m�ss�got, mert mindenki egyenrang�. Igaza van, nem?
- V�g�l is igen. Minden ember egyform�n mocskos gazember. Csak valaki nem mutatja ki. Viszont n�lunk m�r m�s a helyzet. A v�mp�rokn�l vagy talpon tudsz maradni, �s elviseled a halhatatlans�g k�njait, vagy �ngyilkos leszel. Ez van. Vannak gyeng�k, akik meghalnak, vannak er�sek, akik fennmaradnak, �s b�szk�n �lhetnek abban a hitben, hogy fajunk hatalmas �s er�s. A h�bor�ban Maharet az ilyen gyenge, sz�nalomra m�lt� egyedeket irtotta ki. Jogosan… Szerinted?
- Szerintem is. Ne mondj el mindent! �n szeretn�m megtanulni…
- Meg�rtelek. Lily sem engedte, hogy mindent elmondjak. Szeret b�zni mag�ban, �s tudja, hogy maga is meg tudja tanulni a dolgokat.
A k�vetkez� pillanatban l�pett be Gabrielle. Sylvia csak egy fanyar mosolyt eresztett fel�, intett Lestatnak, egy ugr�ssal ott volt az ablak mellett, �s kisz�llt. Lestat meglepve n�zett ut�na. Gabrielle cs�p�sen megsz�lalt.
- Tal�n m�g mindig b�ntja az igazs�g.
- Ugyan, Gabrielle, ne kezd m�r megint!
- Armand! Te ott volt�l… Nem volt igazam?
- Igazad volt, de tal�n m�shogy is le lehetett volna rendezni…
- A saj�t hib�j�b�l vesz�tette el Lilithet! Lestat majdnem belerokkant a traum�ba!
- Hirtelen mennyire a sz�veden viseled fiad sors�t! Pedig r�gen csak annyi tellett t�led, hogy megsz�lt�l, mikor ittam Lestat v�r�b�l.
- Armand hagyd abba!
- Dehogyis!
Lily m�ltatlankodva k�zbesz�lt.
- Rosszabbak vagytok, mint k�t acsarkod� farkas!
Majd odapir�tott Gabriellenek.
- Veled meg mit besz�lt�nk meg?! Nyugodj m�r meg! Ne l�gy ennyire lekezel�! Ezt a viselked�st megengedni egy olyannal szemben, aki megj�rta a hal�lt!
- Bocs… Armand… Elvesztettem a fejemet… Bocs�ss meg!
- Egyel�re megbocs�tok, de nem akarok m�g egyszer ilyen �sszet�z�sbe ker�lni veled… Toler�lj m�r egy kicsit…
- T�nyleg ne r�j meg �rte. Lestat! Visszat�rek hozz�d, s ha akarod, �gy lehet�nk, mint r�gen!
- J� lenne… De ez nemcsak rajtam m�lik. �n nagyon szeretlek, hisz te adtad nekem az �letet…
- Mindent megteszek, ami t�lem telik.
Gabrielle el�sz�r n�zett k�nnyes szemmel fi�ra. Odal�pett hozz�, �s �t�lelte. Mikor Lestat szem�be n�zett, sz�rke szem�b�l most nem a k�z�mb�ss�g, hanem szeretet �s h�la �radt. Lily meghat�dva n�zett szerelm�re, �s Gabriellere. R�juk mosolygott, majd megsz�lalt.
- Lehet, hogy bemegyek a Talamasc�ba, �s sz�lok Davidnek, hogy h�tha elj�hetne Sylvia k�r�ln�zni… biztos tetszene neki.
- Rendben. Akkor megsp�rolt�l nekem egy utat. �n is oda szerettem volna menni ez �gyben.
- Na… Armand? J�ssz velem?
- Igen. �pp hazafel� k�sz�ltem.
- Akkor induljunk…
Lily megcs�kolta Lestatot, �lel�ssel b�cs�zott Gabriellet�l, �s elindult Armanddal lefel�.
Az utat most egy kellemes s�t�val k�t�tt�k �ssze. J�t besz�lgettek, nevetg�ltek, de egy v�ratlan pillanatban Lily felkapta fej�t, �s az eget k�mlelte. Armand gyanakv� szemekkel n�zett r�.
- Mi az?
- Fogalmam sincs. Furcsa…
A l�ny behunyta szem�t, �s er�sen koncentr�lt. Felki�ltott.
- Gyorsan, k�vess! Baj van a kutat��llom�son!
Lily felugrott a leveg�be, �s p�r percen bel�l California belv�ros�ban voltak. Odaszaladtak a port�hoz. Lily idegesen sz�longatta a port�st.
- Tom! Tom! Itt vagy?
- Igen…
A fi� zaklatott szemekkel emelkedett fel guggol�s�b�l.
- Egyben vagy, �regfi�?
- Igen. Siess, Lilyan, mert baj van bent. �n nem merek… Tom nem akar…
Azzal a sr�c ijedten visszaguggolt eredeti hely�re, s csak gyors l�legz�s�t lehetett hallani. Lily agg�dva megcs�v�lta fej�t, �s Armanddal berohantak az el�csarnokba. Hatalmas, magas helyis�g volt, szem be nem l�tta. Odabent ijeszt� l�tv�ny fogadta a k�t v�mp�rt. A l�pcs� tetej�n ott �llt McGann, egy sokkol� volt a kez�ben, �s kardk�nt hadon�szott vele.
Mint k�s�bb kider�lt eszm�letlen f�lelmetes l�nyek ellen v�dekezett a szerkezettel.
A l�nyek megnevezhetetlen valamik voltak. Hatalmas, t�lfejlett teremtm�nyek voltak. K�tszer olyan nagyok voltak, mint Lily, aki pedig viszonylag magas volt. Farkasszer�, nagy, karmos l�baik voltak. Hossz�, izmos karjaik voltak, �s nagy �kl�k. Vitorl�nyi denev�rsz�rnyakkal repkedtek k�rbe a teremben. Szem�k s�rg�n vil�g�tott, kuty�hoz hasonl� pof�juk volt, �s hatalmas, �les fogaik voltak. M�ly, mennyd�rg� hangjuk volt.
Lily egyetlen k�rd�jel volt. McGann odaszalad Lilyhez, �s zavartan magyar�zkodott.
- A k�s�rletem rosszul siker�lt. Ezek a d�g�k uralhatatlanok. Pedig az elej�n minden j�l ment. Sz�pen fejl�dtek, azt�n mikor tan�tani akartam �ket… Rosszul siker�ltek…
- Seg�teni pr�b�lok. Melyik a vez�r?
Paul r�mutatott egy fekete sz�r� �llatra. Az volt a legnagyobb, �s legveszettebb. Lily ijedten n�zett r�, majd bizonytalanul megsz�lalt.
- Armand. Ha sz�lok, akkor ugorj ut�nam.
- H�h? Meg�r�lt�l?
Armand mondott volna m�g valamit, de akkor Lily m�r fent volt a l�pcs� tetej�n. Ki�ltozni kezdett a vez�rnek.
- H�, te t�lfejlett �tkozott d�mon!
Az �llat azonban r� sem figyelt. Lily odacsattintott egyet egy ront�ssal, mire a c�lpont feld�h�d�tt, �s Lily fel� rep�lt. A l�ny egy k�telet var�zsolt, r�haj�totta az �llat nyak�ra, �s egy hatalmas ugr�ssal a h�t�ra ugrott. Lily most vette csak �szre, hogy mekkora vaddal van dolga. R��lt, �s megfesz�tette a k�telet. A teremtm�ny eleinte vadul dob�lta mag�t, �s kis id� m�lva elharapta a k�telet. Lily m�rges lett.
- A teremt�sedet!
Szorosan �tkarolta az �llat nyak�t, �s mer�szen elfel� ir�ny�totta fej�t. A l�ny hunyorgott, k�nnybe l�badt a szeme, a d�mon olyan gyorsan sz�guldott lefel�. Armand �nk�ntelen�l megsz�lalt.
- Mr. McGann… Van neve ennek a sz�rnyetegnek?
- Term�szetesen. Amelia a neve. A feles�gemr�l. Mivel n�st�ny.
- K�sz… Amelia!
A fenevad nagy nehezen ledobta Lilyt a h�t�r�l, aki d�h�sen ki�ltott ut�na.
- Gebedj meg!
Armand felugrott Amelia h�t�ra, aki megint felsz�llt a csarnok tetej�ig. A t�bbi l�ny egyre gyan�sabban figyelte vez�r�ket, aki f�l �r�n bel�l kezes b�r�ny lett, �s engedelmeskedett Armand kez�nek, aki visszahajtotta �ket a hely�kre.
Lily m�g mindig k�ny�k�t massz�rozta, mert cs�ny�n be�t�tte, mikor Amelia ledobta a h�t�r�l. Gyilkos szemekkel n�zett McGannra.
- Mi az a b�natos m�nk� volt ez?
- Ez a k�s�rlet…
- Hogyan?
- Denev�r, farkas, �s…
- �s?!
- V�mp�r DNS…
- Paul, ne haragudj, de te teljesen megh�ly�lt�l… M�gis hogy k�pzelted ezt?
Majd n�h�ny m�sodperc ut�n:
- Honnan szedted a v�mp�r DNS-t?
- Renfield laborat�rium�b�l… loptam…
- Sz�gyentelen. �s ha Armandnak nem siker�l vezetni a vez�rt? T�nkretesznek mindent! Pont ezt nem v�rtam t�led, egy rendes, csak dolg�ra �s alkalmazottjaira figyel� professzort�l! Ha m�g egy ilyen hiba el�fordul, �s �n vagyok a rangid�s, �gy majd �tveszem a Kutat�int�zet vezet�s�t!
- De Lilyan!
- Adok m�g egy es�lyt, s ut�na sz�pen helyet cser�l�nk!
- Hogy mondatsz ilyet?! Azt hiszem, hogy egyel�re �r�ln�d k�ne, hogy elfogadtam, hogy mif�le l�ny vagy…
Lilyt elfutotta a pulykam�reg, megfogta Armand kez�t, �s d�h�sen kics�rtetett az �p�letb�l. �tk�zben v�gig h�b�rg�tt.
- Egy�ltal�n nagyon nyugodt lehet, hogy megmentettem az �let�t, meg a munkahely�t. Csak �gy, mint t�bb sz�z embernek…
- Nyugodj meg, Lily… Ez �gy szokott lenni. Amikor seg�tesz, �s k�sz�netet v�rsz, sz�pen lesz�rnak. Ne sz�vd mellre, de sajnos ilyenek az emberek.
- Rendes t�led, hogy megnyugtatsz. Holnap besz�lek McGannal, de most menj�nk vissza Londonba.