A rend�rs�g, London

A rend�r, aki Sylvi�t elk�s�rte az �rsre, azt mondta a v�mp�rnak, hogy �lj�n csak le, �s v�rja meg, m�g kihoz egy k�sz�l�ket. Mikor a f�rfi kihozta az eml�tett valamit, Sylvia megijedt. M�g sosem l�tott hasonl�t. Ezt a rend�r hamar �szrevette.
- Ne agg�djon, kedvesem, ez csak egy egyszer� hazugs�gvizsg�l� g�p. Meg tudn� mondani, hogy honnan tudom leolvasni az alapvet� adatait?
- A californiai kutat�int�zet f� g�p�n van. A k�d 5413668967345-3619.
- K�sz�n�m. Le tudn� �rni?
- Term�szetesen.
Sylvia tollat, s pap�rt vett el�. A rend�r meglep�d�tt a l�ny felk�sz�lts�g�n. Viszont ezt a felk�sz�lts�get azzal magyar�zta, hogy ebben a rohan� vil�gban k�nytelen mindent le�rni. Micsoda �r�sa volt. Az az �vsz�zadokkal ezel�tti sz�mok, amik nem is �rva, hanem szinte rajzolva voltak. Sylvia k�v�ncsi volt.
- hogy h�vj�k?
- Mr. Goldsmith. Lionel Goldsmith.
- M�solja be a k�dot, �s ott lesznek adataim.
A rend�r elolvasta. Mindent az utols� bet�ig.
- Ugye maga most csak viccel?
- Dehogyis!
Goldsmith feltette a hazugs�gvizsg�l�t.
- Nos… Engem be tud csapni, de a g�pet nem. Felk�sz�lt?
- Igen.
- Sylvia Solderini a neve?
- Igen.
- Ez ugye nem f�gg �ssze a r�gen �lt, h�res velencei kurtiz�n, Bianca Solderini nev�vel?
- Nem. Ezt azzal tudom bizony�tani, hogy Lilyan bar�tn�m tanulm�nyai alapj�n arra utalt, hogy lehetetlen, hogy rokons�gba �lljak a l�nnyal, s nev�nk egyez�se csak a v�letlen m�ve.
- Rendben.
Igaz, hogy �vsz�zadokkal ezel�tt sz�letett, �s egy Magnus nev� v�mp�r halhatatlann� tette mag�t?
- Mindk�t k�rd�sre igen a v�laszom.
A kis ceruza, amely a l�ny sz�vver�s�t kis cikkcakkokkal mutatta, s legkisebb hazugs�g ut�n elkezd gyorsulni, most m�g mindig nyugodtan mozgott.
- Igaz, hogy maga l�tta a tettest, aki t�bb embert is lem�sz�rolt?
- Igen, l�ttam.
- Hogy n�zett ki?
- Teljesen �gy n�zett ki, mint �n. M�g a szeme sz�ne is olyan volt, mint az eny�m.
- �rtem. El tudn� mondani, hogy hogy t�rt�nt az eset?
- Igen. Egy bar�tommal, nevezetesen Mark Robinsonnal elment�nk az Admiral's Armsba. Mark ivott egy p�r italt, j�t besz�lgett�nk, �s egyszer csak Susan bel�pett.
- Honnan tudja a nev�t?
- Amy megk�rdezte. M�rmint Amy Hollowell, a b�r tulaja. � is v�mp�r. Susan azt mondta neki, hogy az�rt j�tt, hogy embereket �lj�n, erre Amy felkapta a vizet, �s harcolni kezdett a m�sikkal. Susan felt�n�en er�s volt, ereje szinte vetekedett Amy�vel. Amyt �gy a pulthoz v�gta, hogy el�jult, de nem sokkal ut�na felkelt, �s g�ncsot vetett az �ppen akkor kirohan� ellens�g�nek, aki elesett. �n pedig sz�pen kiv�gtam onnan. Ennyi.
- Furcsa. �rzett is valamit a l�ny k�r�l?
- Susan erej�t �reztem. T�nyleg nagyon er�s volt. Lehet olyan id�s kb., mint Amy. Nem tudok r�la semmit.
Most viszont Lily szaladt be.
- Eln�z�st k�rek, Mr. Goldsmith, de van egy fontos inform�ci�m. Az a n�st�ny, aki Amynek t�madott, Malorion l�nya.
- T�le sz�letett?
- Dehogyis! Csak v�mp�rr� tette. �gy k�r�lbel�l egy �vvel hal�la el�tt. Sz�val nem olyan id�s a n�, csak nagyon er�s. Ki kell ny�rnunk.
- Hogy h�vj�k, h�lgyem, �s honnan tudja a nevem.
- Bocs. A nevem Lilyan Reeves, �s gondolatatib�l tudtam meg nev�t. Felvette m�r a jegyz�k�nyvet?
- M�g nem…
- Akkor meg igyekezzen, az Isten �ldja meg, mert sietn�nk kell!
- Eln�z�st.
A rend�r gyorsan k�rm�lni kezdett, Lily pedig kiszabad�totta Sylvi�t a hazugs�gvizsg�l� huzalai k�z�l, �s m�r indultak is. Lily feld�lt volt. Sylvia k�rdezgetni kezdett.
- Honnan tudtad, hogy mi volt ma este?
- Ahogy kil�ptetek Markkal a b�rb�l, Amy r�gt�n felh�vott, �s �rtes�tett a t�rt�ntekr�l. �n elszaladtam Davidhez, hogy adjon egy- k�t k�nyvet. Nagy nehezen megtal�ltam a Malorionr�l k�sz�tett adatokat, amiket David nehezen gy�jt�tt �ssze. Gyorsan szaladtam ide, mert ezt fontosnak tal�ltam.
- K�szi, hogy sz�lt�l. A rend�r nagyon ki van bukva. �t �t tudom verni, de a g�pet nem, �s az adatok, amiket tal�lt, mind igazak. Nem hitte volna, hogy t�nyleg l�teznek v�mp�rok.
- H�t legal�bb szembes�lt vele.
- �n visszamegyek Markhoz, nehogy baja essen.
- Rendben. Vigy�zz magadra, �s ha baj van, h�vj! Annyi er�d rem�lem, van…
- Persze hogy van. J��jt!
- Neked is!
Azzal k�l�nv�ltak �tjaik a k�t v�mp�rnak. Sylvi�nak, mikor oda�rt Mark lak�s�hoz, rossz el��rzete t�madt. Kopog�s n�lk�l nyitott be, �s olyat l�tott, aminek nem lett volna szabad megt�rt�nnie.
Susan �llt az ablak el�tt, �s hidegen n�zett maga el�. Az �gyon mark fek�dt, de �pphogy csak l�legzett. Sylvia odal�pett Susanhoz, �s f�jdalmas szemmel n�zett r�.
- Mit tett�l?
- V�mp�rr� akartad tenni, nem? H�t itt a kit�n� alkalom, hogy megtedd.
- �n nem most akartam… K�s�bb. Lett m�g volna r� id�!
- Lett volna… Mindenre van id�, csak nem biztos, hogy elj�n.
Susan szem�t v�kony, v�r�s k�nnyf�tyol lepte el.
- Nekem sem volt gondolkoz�si id�m, mikor mesterem azz� tett, ami vagyok. Nem szeretett. Agressz�v volt hozz�m, folyton vert, nem engedett, hogy j�tsszam a hangszeremen…
- A mestered neve?
- Malorion… Ismered?
- Tal�n t�l j�l. � volt az �n egyetlen fi�k�m. �vekkel k�s�bb meg�lte tulajdon l�nyomat… De ez l�nyegtelen! Mark nem halhat meg, mert szeretem! De ez a halhatatlans�g csak b�ntet�s lenne neki…
- A l�nyod… �gy szeretted, mint l�nyodat?
- Hogy is szerethettem volna m�sk�pp, mikor az volt?
- Micsoda? V�mp�rr� v�l�sod ut�n?
- Igen. �s egy olyan v�mp�r az �desapja, kinek nev�t mindenki ismeri.
- Csak te volt�l az egyetlen, aki �gy sz�lt, mint v�mp�r… Sylvia Solderini?
- Igen… Honnan tudod?
- Tanultam. R�gi k�nyveket loptam egy int�zetb�l, mikor m�r id�sebb voltam, �s a csell�z�st k�nytelen voltam abbahagyni, mert Malorion megtiltotta. Olvas�shoz folyamodtam, hogy a lehet� legt�bbet megtudjam t�rt�nelm�nkr�l. De el kellett sz�kn�m, hogy lehessen olvasnom. Ugye mesterem volt szigor�.
- �rtem. Pedig nem arra neveltem. B�r az biztos, hogy a moralit�s�val mindig is sok volt a gond. Szem�t, arrog�ns, akaratos, agressz�v volt.
Sylvia odal�pett Markhoz, felv�gta saj�t csukl�j�t, �s v�r�vel megitatta a haldokl� fi�t. Mikor v�mp�rra v�lt, megk�sz�nte Sylvi�nak, hogy megmentette az �let�t.
- Hagyd csak… Szeretlek…
- �n is t�ged.
Mark �tkarolta Sylvi�t, �s megcs�kolta. A l�ny nevetve n�zett r�.
- Ha holnap Paul megl�t, kit�r a hit�b�l.
- Meg vizsg�lgatni kezd.
Susan megsz�lalt.
- K�sz�n�m, Sylvia.
- Micsod�t?
- Hogy megmutattad nekem, hogy milyen szeretni. Malorion csak a gy�l�letre tan�tott. Ehhez hozz�szoktam, �s a ma este a rossz kedvem miatt siker�lt f�lre, Markot pedig az�rt t�madtam meg, mert kiv�gt�l a helyr�l. A bossz� �des �ze valahogy keser�v� v�lt, s�rnom kell. Nem b�rn�m ki t�rs n�lk�l. Vigy�l el, Sylvia, ahol nekem j� lehetne! Valahova… mindegy, hogy hova, csak innen el… Mesterem halott. Ki a l�nyod?
- Az �n l�nyom, Lilith, a te istenn�d halott. Malorion �lte meg, �s l�nyom teremtettj�t is � �lte meg. �ll�t�lag l�nyom f�rj�t is meg�lte, de Armand �l.
- �rtem. Szeress engem l�nyodk�nt, �s im�dni foglak, mert te sz�lted meg a halhatatlanok istenn�j�t! Seg�ts rajtam!
Susan Sylvia karjaira borult, �s s�rt. Sylvia megvigasztalta, �s hozz� sz�lt.
- Ne agg�dj, l�nyom, seg�tek neked! Nem lesz semmiben sem hi�nyod t�bb� ebben az �letben, �s nem kell t�bb� f�lned senkit�l. Tan�tani foglak, �s nem �gy, mint azt r�gi mestered tette, hanem �n szeretetre tan�talak, �s arra, hogy vannak �rt�kek az �letben, amiket meg kell becs�lni.
- K�sz�n�m! Mark! Ne haragudj, hogy neked estem…
- Csak r�m ijesztett�l… Nem is kicsit, mondjuk, de sebaj.
L�tsz�lag elkezd�d�tt egy olyan �let, amiben Susan, Sylvia, Mark egy�tt lesznek. Mindig lesz baj, �s gond, de lesz �r�m is, ami, m�g ha kev�s is, becs�lni kell, mert m�g a v�mp�r sem tudja, hogy ha utol�ri a v�gzet, mikor teszi azt.
Lily �s Lestat egy�tt �ltek, �s t�v�t n�ztek. Kopog�st hallottak, �s Lestat gyorsan ajt�t nyitott. Nagyot n�zett, a vend�gen.
Gabrielle volt az, Lestat anyja. Kiv�telesen meg�lelte fi�t, �s bebocs�t�st nyert. Helyes foglalt egy k�nyelmes fotelban, v�gign�zett a szob�n, �s magakadt l�legzete. Lily szem�be n�zett, aki zavar�ban egy esetlen vigyort eresztett meg, felkelt az �gyr�l, �s Lestat mell� szeg�d�tt.
Gabrielle megsz�lalt, szok�sos jeges, m�ly hangj�n.
- Lestat! Csak nem idegen�ted el t�lem e b�jos teremt�st?
- H�h? �n csak… Iz�… Gabrielle, � a feles�gem, Lilyan Reeves. Lily, � az �desany�m.
Lily megillet�dve l�pett Gabriellehez. �lel�ssel k�sz�nt�tt�k egym�st, �s Gabrielle egy int�ssel jelezte Lilynek, hogy �lj�n le mell�.
- A m�sodik Reeves. Eml�kszem nagyn�n�idre, Maharetre, �s Mekarera. Kedvelem a kett� boszork�nyt, b�r �k nem szeretnek annyira. A n�v�red, Jessie is kedves, de � szerintem t�ls�gosan el van foglalva a munk�j�val. Lestat tett v�mp�rr�, �s az is mondom, hogy a hal�l tork�b�l mentett meg. H�l�s vagyok neki… De mintha egy kicsit elt�volodtunk volna egym�st�l.
Lestat el�gg� megvet�en n�zett anyj�ra.
- M�ghogy egy kicsit. Ha nem eml�kezn�l r�, any�m, amikor visszaj�ttem a Pokolb�l, s a Mennyb�l, �s ott fek�dtem… Mi�rt j�tt�l el, hm? Csak Armandnak sz�lt�l, amikor ivott a v�remb�l, hogy �n �gysem engedem neki… De l�ttad, hogy megengedtem… Csak annak a kis fiatal senkinek nem! Eml�kszel, any�m, hogy meg�ltem �rte, csak az�rt, mert k�zelembe j�tt!
- Nekem sok elfoglalts�gom van! �r�lj, hogy visszaj�ttem!
Lily csendesen k�zbesz�lt.
- Gabrielle! Nem kell magyar�zkodnia, mindent tudok �nr�l! Tudja, Talamasc�s vagyok, �s a fajt�nk teljes t�rt�nelm�t ismerem.
- �h… Sz�val Talamasca… David Talbot vezeti m�g mindig?
- Igen. Gabrielle… Nem vegye zokon, de amit bent olvastam �nr�l, h�t… Kicsit t�bbet foglalkozhatna a fi�val.
- De kedvesem… Most is csak miattad sz�l�t "any�m"-nak, am�gy pedig az�ta nem, mi�ta v�mp�rr� tett. K�rlek, seg�ts nek�nk. Lestatnak igaza van, hiszen nagyon hideg vagyok vele. Tal�n te tudn�l seg�teni rajtunk, hiszen � a fiam!
- Megpr�b�lom megtenni, amit tudok… Gabrielle k�rem, maradjon m�g. A fia is biztosan jobb szemmel fogja n�zni mag�t. Holnap megyek dolgozni, �s ha velem j�n, sok meglepet�s fogja �rni. Mit sz�l hozz�?
- H�t nem is tudom. A f�n�ke ember?
- Igen… De engem nagyon kedvel, mellesleg j� munkaer� vagyok szerinte. J�jj�n nyugodtan, �s szerintem nem egy v�mp�rral fog m�g tal�lkozni.
- Rendben van, megdum�lt�l… K�rhetek valamit?
- Persze…
- Ne mag�z�dj velem. Allergi�s vagyok r�.
- Azt hiszem, ez nem lesz neh�z. Lestat!
- Igen?
- Mr. McGann telefon�lt, hogy holnap neked is be kell j�nn�d az �llom�sra. Rossz el��rzete van Sylvi�val kapcsolatban.
- Nyugodt lehetsz, bemegyek. Azt nem mondta, hogy mi�rt?
- Egy sz�val sem… Nagyon rem�lem, hogy nincs nagy baj.