K�l�n�sen meleg m�jusi d�lut�n volt. A napsug�r megcsillant a kereszt fejfa arany bet�in: "Nyugodj�k b�k�ben". A szok�sos napi l�togat�somat tettem �desany�m s�rj�n�l. A temet� csendes volt, senki nem gndozta a s�rokat, senki nem zavarta a holtak nyugalm�t.
A l�gy szell� meglebegtette azt a 126 szalagot, amit a koszor�kra tettek utols� b�cs� gyan�nt. Ez a 126 szalag h�rdeti �s bizony�tja, hogy any�mat tisztelt�k �s szerett�k a helybeliek. Elmer�ltem gondolataimban. Elm�lked�semb�l egy k�l�n�s, l�tom�sszer� k�p �besztett fel. A f�ldb�l, mellyel �desany�mat elhantolt�k, l�ngok csaptak fel, beker�tve engem �s a s�rt is. Megd�bben�semt�l egy percre mozdulatlann� v�ltam, majd �szhez t�rtem �s menek�lni pr�b�ltam. B�rmerre n�ztem, mindenhol a forr� l�ngokkal tal�ltam magam szemben. Nem tudtam tenni semmit, �sszeszor�tottam az �kl�met, �s �tszaladtam a t�zgy�r�n. Rohantam ki err�l a helyr�l, menek�ltem a l�tv�ny el�l. Nem tudtam �lmodom, vagy ez a val�s�g... F�ltem �s k�ts�gbees�s gy�t�rt.
Nyomaszt� volt v�gign�zni, ahogy any�m s�rja l�ngba borul, �s ezek a l�ngok magukhoz �lelnek engem is. Nem tudtam mit tenni ellene, mint ahogy a betegs�ge ellen sem. V�gig kellett n�znem, ahogyan le�p�l, ott kellett lennem utols� �ber perceiben, �s most m�g a s�rj�nak megsemmis�l�s�t is l�ttam. Nem b�rtam tov�bb, azt akartam, legyen m�r v�ge...
 ...Ism�t az utc�n vagyok. S�t�t van, l�baim szinte �n�ll�an mozognak. Nem tudom, hov� megyek, de mennem kell, k�l�nben v�gleg �sszet�r�k lelkileg. Az �t k�zep�n valaki s�t�l. Egy lesov�nyodott, v�zna alak, de ismer�sek a mozdulatai. K�zelebb l�pek. Ez a haj...ezek a szemek.. ez a k�z...
�desany�m �ll velem szemben. B�re mint a pergamen, kisz�radt, v�zhi�nyos. Szemei hatalmasak, de ugyanakkor besettek is a sok szenved�st�l. Mereven n�z a semmibe, nem veszi �szre, hogy ott vagyok.
Hi�ba sz�lok hozz�, nem v�laszol, nem n�z r�m. Csak megy el�re azokkkal az er�tlen, m�gis hat�rozott �s szapora l�pteivel, �n pedig n�m�n k�vetem.
Befordulunk a temet�be vezet� k�ves �tra. A j�ratot szeg�lyez� fasor lombjai m�r levelesek, �lett�l duzzadnak. A levelek k�z�tt �tsz�r�dik n�mi f�ny, �s a csillagok is l�tszanak. Teljes a csend. Sem �jjeli madarak, sem t�csk�k nem t�rik meg a holtak nyugalm�t. Senki nem j�r erre, m�r alszik a vil�g.
Egy k�l�n�s f�nycs�v�ra leszek figyelmes ott, ahov� temett�k. Any�m kopors�ja nyitva, gyerty�k �gnek benne egyfajta kellemes, m�gis h�tborzongat� hangulatot teremtve. Ay�m elf�jja a gyerty�kat, mintha �rezte volna, hogy megr�m�t a l�tv�nyuk. A p�rn�t kezdi igazgatni, egyre szapor�bb mozdulatokkal. V�gzett... V�kony l�bait most beleereszti a kopors�ba, k�nyelmesen elhelyezkedik. H�feh�r selyemlepl�t mag�ra ter�ti, �s lehunyja a szem�t. D�bbenten �llok, nem tudok, vagy csak nem merek megsz�lalni...
-Gyere ide k�rlek! - sz�l hozz�m. Elindulok, de a l�baim megremegnek. -Ne f�lj, csak gyere ide.
-Anya mit csin�lsz, menj�nk haza!
-Nem, m�r nem mehetek. K�rlek gy�jtsd meg a gyerty�kat.
Engedelmeskedek, mi m�st is tehetn�k... Fellobban az �sszes m�cses l�ngja, any�m r�m emeli megf�radt tekintet�t. K�nnyes a szeme, de nem l�tszik szomor�nak. Ink�bb csal�dotts�g �rz�dik az arc�r�l. Lassan, de magabiztosan mag�ra h�zza a kopors� fedel�t...
A l�ngok f�nye megcsillant a kereszten: "1965-2007"