Samantha bele�lt a hatalmas karossz�kbe, �s v�rakoz�steljesen n�zett az idegenre. A sz�k nagyon k�nyelmes volt, �s mivel eg�sz nap dolgozott, ha nem kavart�k volna fel az esem�nyek, tal�n m�g el is aludt volna benne. �gy azonban nem tudott mit kezdeni a k�r�lm�nyekkel. - El�sz�r is bemutatkozom. – mondta a f�rfi. Bradnek h�vnak. Ak�r hiszed, ak�r nem, v�mp�r vagyok. – azzal r�f�ggesztette tekintet�t a l�nyra. Felvet�d�tt benne, hogy tal�n nem �gy kellett volna kezdeni a dolgokat, de b�zott benne, hogy Samantha er�s idegzet�. Nem is b�zott benne; tudta. A nagyok tudj�k, mit tesznek. - Aham… - ny�sz�r�gte Samantha, de m�s nem j�tt ki a tork�n. „Ha egyszer fel�bredek, elmegyek pszichol�gushoz.” – gondolta mag�ban, �s pr�b�lt nem �gy viselkedni, mintha nem hinne a f�rfinak. V�g�l is, ez csak egy �lom, nem igaz? - K�rlek, ne szak�ts f�lbe. Tudom, hogy ez neked most nagyon neh�z… De meg kell hallgatnod. Akkor is, ha most m�g azt hiszed, hogy ez csak egy �lom. – fagyasztotta meg Samantha gondolatait. Nem, ez nem �lom… sajnos. Pedig sokan �r�ln�nk neki. Sajn�lom, hogy �gy kell szembes�ln�d az igazs�ggal… sajn�lom, hogy most kell tal�lkoznunk. De elkezdem az elej�n… Nagyon kicsi volt�l m�g, mikor utolj�ra l�ttalak. Abban a h�zban sz�lett�l… a kast�lyban, ahol most �lsz. De nem maradhatt�l ott. Vesz�lyben volt�l. Tudod, a csal�dod nagyon befoly�sos volt a v�mp�rok k�z�tt. Kir�lyi csal�db�l sz�rmazol, bizony. De egyszer mindennek v�ge… m�g a b�k�nek is. 300 �vig b�k�ben �lt�nk a v�rfarkasokkal, de 30 �vvel ezel�tt kit�rt a h�bor�. Nem mondom, hogy az ap�d rossz ember volt, nem is mondhatn�m. Nagy ember volt, de egy kicsit fanatikus. � ut�lta a v�rfarkasokat, minden porcik�jukat k�l�n-k�l�n. Volt is r� oka. Annak idej�n a kedves�t meg�lt�k, m�g a nagy h�bor�ban. De az m�r r�gen volt! 7000 �v, gondold el, mennyi id� az! Mindenki azt hitte, hogy az id� begy�gy�tja a sebeket. Azt hitt�k, az ap�d m�r megbocs�tott a m�sik fajnak, ha a gyilkosoknak nem is. De nem �gy volt… csak az alkalomra v�rt. Az alkalomra, mikor h�bor�t sz�that a k�t faj k�z�tt. �s ez, 30 �vvel ezel�tt, a v�rfarkasok vez�r�nek hal�lakor, �s a te sz�let�sed napj�n… elj�tt. A h�bor� v�res, �s gyal�zatos dolog. A csal�dodat lem�sz�rolt�k. De t�ged, t�ged meg tudtunk menteni! Gondolom, l�ttad a csal�df�t… az utols� n�v Samantha Clark. A te neved, Samantha. Samantha d�bbenten n�zett a f�rfira, �s nem tudta, hogy nevessen, vagy s�rjon. Olyan komikus volt az eg�sz, hogy � a v�mp�rok honnan-tudjam-kicsod�ja, �s hogy egy v�mp�rral t�rsalog… Ink�bb hallgatta tov�bb Bradet. - Ezek ut�n m�r itt nevelkedt�l, �s j� nevel�sben volt r�szed. Az, hogy nem eml�kszel semmire, azt jelenti, hogy m�r nem hiszel benn�nk. Pedig ezen v�ltoztatnod kell. Csak �gy seg�thetsz majd nek�nk. Igaz ugyan, hogy alig lehett�l 4 �ves, mikor innen is el kellett vinn�nk. Az egyetlen megold�s az volt, hogy egy haland� csal�d neveljen fel… tudtuk, hogy �gy biztons�gban leszel. �s most el�rkezett az id�, hogy megtal�ld �nmagad. Te v�mp�r vagy, Samantha! Nem is ak�rmilyen! Te vagy a k�vetkez� uralkod�. Nincs sok id�nk. K�t h�nap m�lva k�szen kell �llnod. Siker�lni fog, tudom. Ha bizony�t�kot akarsz, most k�rj. De akkor k�rj. Ha nem hiszel majd �nmagadban, akkor az eg�sznek semmi �rtelme. �s el�h�zott egy kis, ez�st t�rt, mert sz�m�tott arra, hogy a l�ny �gy is – �gy is bizony�t�kot fog k�rni t�le. Samantha nem is gondolkodott. Intett, hogy a f�rfi tegyen azt, amit akar. Brad fogta a t�rt, �s Samantha csukl�j�hoz �rintette a hideg peng�t. A l�ny nem tiltakozott, �gy megv�gta a kez�t. R�gt�n el�bugyogott a piros v�r, �s lefolyt Samantha csukl�j�n, hogy v�g�l az asztalon v�gezze. A seb azonban f�l perc alatt begy�gyult. K�zben a v�r sisteregni kezdett, �s egy szimb�lumot �getett az asztalba. Azt, ami m�r egy�bk�nt is a b�tor d�sze volt: a k�rbe foglalt, ford�tott keresztet. Samantha nem hitt a szem�nek. M�gis �rezte, ahogy a v�r l�tt�n szemfogai n�ni kezdenek, �s egyre jobban elhatalmasodik rajta a v�gy, az �hs�g. M�r azon volt, hogy beleharap a saj�t kez�be, de… - Ne! Nem szabad. – mondta Brad mosolyogva. Majd kapsz. Egy�bk�nt ez az asztal farkasfeny�b�l k�sz�lt. A farkasfeny�be pedig csak v�rrel lehet ezt a szimb�lumot bele�getni. Ez a v�mp�rok jele… tess�k. – azzal kivette a nyak�b�l a med�lt, �s beleakasztotta Samantha nyak�ba. Majd f�l�llt, �s egy szekr�nyb�l k�t kup�t vet el�; az egyiket Samanth�nak adta, a m�sikat pedig maga kezdte el inni. V�r volt benne. A l�ny moh�n elkezdett inni, �s nem is hagyta abba, am�g a kehely ki nem �r�lt. - Csak lassan, kisl�ny! – nevetett Brad, �s elvette a l�nyt�l a kup�t. Nem kell egyszerre ennyit inni. M�g meg�rt. – g�nyol�dott, mire Samantha elmosolyodott. Samantha, b�rmily hihetetlennek t�ntek is a hallottak, hitt Bradnek. Nem �lmodhatott, hiszen f�jt a penge �rint�se, �s a v�r �ze m�g ott volt a sz�j�ban. De csak most kezdte felfogni, hogy mi v�r r�. - �s akkor… akkor most… �n… nekem… mi a dolgom? - Egyel�re az, hogy tanulj. Sokat, �r�kre. Mire v�ge lesz a kik�pz�sednek, addigra �gy is tudni fogod, mi a k�teless�ged. Most viszont gyere, le kell fek�dn�d. Holnap neh�z nap v�r r�d. – felseg�tette a sz�kb�l Samanth�t, �s kivezette az ajt�n. M�r s�t�t volt a folyos�n, (vagy m�g? Ki tudja…) �s csak p�r f�klya vil�g�tott. Bevezette a l�nyt egy kis szob�ba, ahol egy �gy volt, �s egy h�l�ing. - Fek�dj le. Holnap tal�lkozunk. J� �jszak�t. - V�rj! Mi van a vend�gekkel? A bar�taimmal? A nagyn�n�mmel? - Nekik nem fogsz hi�nyozni. Mi m�r mindent elrendezt�nk. Mi vagyunk az igazi csal�dod. – azzal becsukta maga ut�n az ajt�t. A folyos�n egy bujk�l� mosoly volt az arc�n. H�t id�ig bev�geztetett!