A Pokol Angyala

L�ny voltam, vid�m �s �lettel teli,

L�ny, kinek az �let sokat jelentett.

De mindenkinek el kell menni.

Bel�lem a Pokol Angyala lett.

K�rdezhetn�d: Mi�rt t�r�dt�l bele?

Mi�rt nem harcolt�l ellene?

De szembesz�llni vele,

Majd megtudod te is: nem lehet.

Hirtelen �s sebesen t�rt�nt minden,

Fel sem foghattam m�g.

Csak k�s�bb j�ttem r�: minket

Nem �lni k�ld�tt az �g.

Perc perc ut�n… s megint egy perc.

Ennyi az �let: egy id�t�red�k.

A hal�llal viszont dacolni nem mersz:

A hal�l szent �s sz�p.

Nem k�rdezte t�lem senki,

Felk�sz�ltem-e arra, ami v�r.

A h�rn�k j�tt, s ennyit

Mondott csup�n:

M�r csak p�r nap!

K�rdeztem: Val� ez, meghalok?

S�gta: Ne f�lj, m�r itt a holnap!

F�jni nem fog, szavamat adom.

De el�bb j�tt a Hal�l, mint v�rtuk;

M�r ny�lt az ajt�, hideg f�nysug�r,

Mint �rny�k suhant, s mi csak �lltunk;

Nyugtattam magam: meghalni musz�j.

Meg�llt azonban, nem j�tt k�zel,

�llt, s engem n�zett.

Fekete szeme titkon meg�lelt,

F�rfi volt, nem k�ts�ges.

Sz�vem dobogott, azt hittem:

Itt a v�g!

De az � szeme t�zben lobogott;

Azt s�gta: �lj h�t m�g!

Cs�kkal pecs�telte meg szav�t,

S �reztem: ez m�r nem igazi �let.

Besz�vtam f�ld�nt�li illat�t,

S tudtam: engem m�r a hal�l �ltet.

Angyal lett bel�lem; angyal,

A pokol angyala. H�rn�k,

Hal�lmad�r, kinek feladata

M�sok hal�l�t h�r�l vinni.

Mag�nyosan r�ttam teh�t

Ezt a hal�los orsz�gutat,

Mag�nyosan, t�rs n�lk�l, oda�t,

Fel sem foghatja emberi tudat.

De ki mondta, hogy egy angyalnak

Nincsenek �rzelmei?

M�rpedig igenis vannak!

Egy angyal is tud szerelmes lenni.

Szerelmes angyal! Mily �gi t�nem�ny!

Pedig csak m�l� �br�nd,

Haldokl� r�zsasz�l az �g f�veny�n.

Haldoklik, hiszen v�rn�,

Hogy szerelme cs�kot ad,

�leli, v�delmezi gy�nge sz�rnyait,

Pedig mily k�zel a nap,

Mikor �sszet�rik sz�p �lmait.

Milyen f�jdalom, amikor azoknak

Hal�l�t kell h�r�l vinni,

Kik sz�v�nk legm�ly�n lakoznak,

Kiknek szeretet�t v�gyn�nk inni.

De nincs v�laszt�s, mert m�r itt van,

Itt �l�lkodik a Hal�l:

Sz� pattog, ostor csattan,

Az angyalnak mennie musz�j.

Sz�ll, �tadja a gyilkos szavakat;

De m�r tudja: mennie kell, el, el.

M�r angyal sem maradhat.

A fi� lelke egy darabj�t vinn� el.

Ledobja h�t a sz�rny� terhet,

Leveti fekete sz�rnyait,

�sszecsuklik, s kialszik benne menten

A l�ng, mely t�pl�lta eddig v�gyait.

Ez volt h�t sorsom.

Nem b�nk�dok miatta m�r, hisz

A s�ron t�l nem b�nt senki,

�s semmi nem f�j m�r.

Rem�lem, hogy tetszik a versem! Nagyon megk�sz�nn�m, ha feltenn�d a lapra, de az se baj, ha nem!

�dv: DarkyJ