Emmi

- egy szokv�nyos t�rt�net -


(Angelus Mortus – Das Licht)


Az�ta minden nap l�tom Emmit. �jjel vagy nappal, mindig ott van, n�ha f�l s
le j�rk�l a l�pcs�k�n, de sosem megy t�l a fordul�n. Lefel� nem megy, mert
a 17-es sz�m� lak�s tulajdonosai – sz�momra gyan�s, hogy jogtalanul
–, az�rt, hogy a vad�szg�r�ny�k ne t�nhessen el, elz�rt�k a
csel�dl�pcs� els� emeleti fordul�j�t egy fa-vagy f�mlappal. Persze nem
tudom, mennyire tarthatn� vissza Emmit egy egyszer�, alig egy m�ter magas
deszkalap – tal�n csak nem akar sem lefel�, sem f�lfel� menni.
Mozg�stere – az a k�r�lbel�l t�z l�pcs�fok – t�k�letesen
kiel�g�ti. M�r gondoltam arra is, hogy tal�n k�tve van ahhoz a helyhez. De
biztosat nem tudhatok, mert Emmi nem besz�l hozz�m.
Amikor bek�lt�ztem, elb�v�lt a h�z. Tal�n a 19. sz�zad v�g�n, vagy a 20.
sz�zad legelej�n �p�lhetett, minden tekintetben jellegzetes k�r�ti gangos
�p�let. A l�pcs�h�z s�t�t �s a fest�k foltokban m�llik a falakr�l. A lift
(gondolom, k�s�bbi hozz�told�s) ketrece �s a korl�tok mind kov�csoltvasb�l
vannak, bonyolult, szemet gy�ny�rk�dtet�en kusza fonatos d�sz�t�ssel. A
fonatok k�z�tt mindenhol vastagon �ll a por, olyannyira �sszecsom�sodva,
hogy egyszer�en let�r�lni m�r nem is lehetne. Hossz� �vek �ta...
t�z?...h�sz?... nem takar�tja senki. A gangon minden emeleten m�g eredeti a
kov�csoltvas korl�t. Az els� emeleten a falakon, az ablakok felett fejek
vannak kifaragva; nagy, szak�llas, morcos kin�zet�, komor arcok. Mintha
szarvuk is lenne, de meglehet, hogy csak a hajuk g�nd�r�dik olyan
k�l�n�sen. A szemben l�v� oldalon az eg�sz fal – �s vele egy�tt a
fejek is – sz�rke, m�r-m�r fekete, tal�n a rengeteg port�l �s
koszt�l; mindenesetre a fal eredeti sz�n�t nem lehet meg�llap�tani.
�rdekes, mert a mi oldalunkon a falak �s a fejek is feh�rek.
Sz. mondta, hogy az ott a csel�dl�pcs�, amelyik a gang m�sik v�g�ben
ny�lik, �s amelyik m�g s�t�tebb �s m�g leromlottabb, mint a f�l�pcs�h�z. A
csel�dl�pcs�h�zban nincsen kov�csoltvas korl�t, sem lift. Ott csak a
csupasz, sz�k falak vannak, �s a kopott l�pcs�k. Majdnem azt mondan�m, hogy
hangulatos, hiszen az �n lelkemhez mindig is a komor, s�t�t, elhagyatott
helyek �lltak k�zel, �m az a sz�vet t�p� nyomor�s�g, amely azokb�l a kopott
l�pcs�kb�l, azokb�l a foltos falakb�l, a hom�lyos fordul�kb�l �rad,
mindannyiszor, ha odan�zek, letagl�z �s f�jdalommal t�lt el. Pedig,
higgy�tek el, napj�ban ezerszer is odan�zek. Emmi miatt, persze.
Borzalmasan f�j a gondolat, hogy egy ilyen helyen kell egyed�l lennie
naphosszat, h�napok, �vek v�gel�thatatlan sor�n �t. �n mindig besz�lek
hozz�, de � soha, egyetlen sz�val, egyetlen fejmozdulattal sem felel.
Nem... v�g�l is ez nem teljesen igaz. A m�ltkor le�lni l�ttam; ott �lt 2
n�gyzetm�ternyi birodalm�nak egyik l�pcs�j�n, amikor hazafel� j�ttem, �s
nem lebegett a f�ld f�l�tt �gy h�sz centim�terre, mint ahogyan eddig
mindig. Ott �lt, kopott �s piszkos sz�rk�s sz�n� ruh�j�ban, felh�zta a
t�rd�t �s �sszeg�mb�ly�d�tt. De m�sk�l�nben Emmi most is ugyanolyan volt,
mint amikor el�sz�r megpillantottam k�t h�nappal ezel�tt, egy �jszaka,
amikor legkedvesebb bar�tn�m, M. l�togatott meg, �s �jjel egy �ra k�r�l
utols�, lefekv�s el�tti k�v�nkat ittuk a gangon. Akkor �gy �reztem, oda
kell mennem a csel�dl�pcs�h�z, hiszen mindenki aludt m�r, �s senki sem
n�zhetett volna r�m rossz szemmel (amit egy�bir�nt megtesznek... �n vagyok
a h�z s�t�nja, �rd�ge, akinek k�st kell forgatni a gyomr�ban... a
szok�sos). Elindultam, �s p�r l�p�ssel k�s�bb, olyan h�rom m�terre a
deszkapal�nkt�l, egyszerre megtorpantam. A s�t�tb�l, a majdnem-hom�lyb�l
el�bukkant Emmi. El�sz�r csak az alakja: magas, nagyon sov�ny alak
piszkossz�rke, v�gtelen�l egyszer� szab�s� ruh�ban, a karja �s a l�bfejei
holtfeh�rek; nem volt cip�je, an�lk�l lebegett mozdulatlanul nagyj�b�l h�sz
centim�terre a f�ld f�l�tt, a l�pcs� k�zepe t�j�n. Teljesen mozdulatlan
volt. Azt�n, mintha csak valamif�le f�gg�nyt h�ztak volna el az arca el�l,
megpillantottam a fej�t is. Hossz� hajdan tal�n szalmas�rga haja �polatlan
volt �s csapzottan hullott a v�ll�ra, az arca, mint b�r�nek t�bbi r�sze,
szint�n halotthalv�ny, szeme beesett. Arca teljesen kifejez�stelen lett
volna, ha nincs az a komoran figyelmeztet� l�gk�re Emmi megjelen�s�nek, ami
azt sugalmazta nekem, hogy forduljak meg. M. furcs�n n�zett r�m, mikor
sietve k�z�ltem, hogy t�rj�nk aludni. �n eg�sz �jjel azon t�prengtem, amit
l�ttam. De nem hihettem el, hogy csup�n l�tom�s, mert m�snap, �s onnant�l
kezdve minden nap, �s a nap minden �r�j�ban, ott volt. Szeg�ny Emmi mindig
ugyanolyan volt, sosem mondott vagy tett semmit, csak lebegett ott a
nyomor�s�gos csel�dl�pcs�h�zban. Arc�n sosem vettem �szre rosszindulat�,
gy�l�lk�d�, haragos vagy fenyeget� kifejez�st; egyszer�en csup�n azt
sug�rozta, hogy ne k�zel�tsek, sem �n, se senki. Tudtam, hogy sosem t�madta
meg, �s nem �rtana nekem. Tal�n csak nem b�zott bennem el�gg�... hiszen
arca alapj�n, amelyet ugyan az eltelt hossz� �vtizedek meggy�t�rhettek, de
bizonyosan nem volt t�bb 19 �vesn�l akkor, amikor utolj�ra l�legzett.
A t�rt�nete sz�p lassan bontakozik ki el�ttem. Szinte semmit sem tudok m�g
r�la, s m�ris oly sokat, tekintve, hogy � nem besz�l nekem... egyszer�en
csak n�ha... amikor r�n�zek, amikor besz�lek hozz�, hogy t�rsas�gul
szolg�ljak neki, akkor elkezdtek tudni dolgokat...mint p�ld�ul azt is, hogy
Emminek h�vj�k. �s hogy valaha a K. utca 47-es sz�m� h�z�ban szolg�lt
csel�dk�nt, miel�tt ideker�lt volna, a J. utc�ba. Hogy ott, a K. utc�ban
voltak lovaskocsik is, �s a lakkoz�st kellett f�nyes�tenie. Nagyon gazdagok
voltak az �r�k. De kidobt�k; hogy mi�rt, azt m�ig sem tudom, ez�rt f�lve
mertem el�js�golni Emminek, hogy l�ttam a h�zat, ahol r�gen szolg�lt.
F�ltem, hogy rossz eml�keket id�zek fel benne, de teljes m�rt�kben
kifejez�stelen maradt az arca. S hogy itt, a J. utc�ban mi t�rt�nt vele...
nos, azt nem tudom, de Emminek nem is kellene mondania. Eg�sz l�nye az
�nk�z �ltal befejezett �let stigm�it hordozza. �n �gy hinn�m, felakasztotta
mag�t oda a l�pcs� f�l� egy nap, vagy a lak�sban, ahol szolg�lt, �s a kis
csel�dl�ny este nem is lett volna az els�, sem az utols� a sz�zad els�
k�t-h�rom �vtized�nek azon csel�dei k�z�l, akik embertelen l�tfelt�telek �s
�letk�r�lm�nyek k�z� ker�ltek a f�v�rosban �s a nagyobb v�rosokban. Emminek
minden bizonnyal m�g mindig elviselhetetlen�l f�j az, ami vele t�rt�nt, �s
k�ptelen megnyugodni. �n nem tehetek �rte sokat, hiszen haland� ember
vagyok m�g, � pedig, tudja az �g, milyen r�g�ta nem, m�gis minden nap
k�sz�n�k neki, besz�lgetek vele, hogy enyh�tsem m�rhetetlen mag�ny�t. �
pedig n�ha seg�t megtudnom dolgokat, egy�bir�nt nem mozdul, �s nem besz�l,
�s nem megy el soha; �s mindig ugyanazzal a halotthalv�ny arccal, azokkal a
sz�vet t�p�, beesett, �res k�s�rtet-szemekkel b�mul vissza r�m.