A l�ny napok �ta �hezett.
A nap minden m�sodperc�ben gy�t�rte a k�nz� sz�ks�glet, de neki volt el�g ereje, hogy lecsillap�tsa. Hom�lyosan �r�lt az eddigi sikernek, de tudta, hogy ez az �llapot nem tarthat sok�ig. Vagy engedelmeskedik, vagy meghal.
Erre a gondolatra k�nnyek sz�ktek a keskeny f�ld�ton hever� Cecilie szem�be. V�gyott �desanyj�ra, h�gaira, �desapj�ra. V�gyott a bar�taira, Mollyra, Dannyre, v�gyott szerelm�re, Cedricre. �s mindezekhez egy �j �rzs� t�rsult: v�gyott a v�rre.
Nem mehetett senki k�zel�be, mert tudta, hogy meg�ln�. Gy�l�lte mag�t, ami�rt nincs sz�ks�ge m�sra, de �gy volt. Kereste azt, aki azon a v�gzetes �jszak�n v�mp�rr� tette, de az ereje r�g elsz�llt m�r. Egy erd�en lakott, egy hegy tetej�n, ki tudja hol, �s ki tudja, meddig, mi�ta c�ltalanul elfutott anyja h�z�b�l. A lombok �s bokrok k�z�tt az �sv�nyen egyre hidegebb lett, �s a l�ny tudta, hogy ideje �jszakai pihen�helyet tal�lnia.
Sz�z m�ternyit ment a f�ld�ton, azt�n befordult a vadonba, �s keresett egy sz�lt�l, hidegt�l v�gzett, kis tiszt�st, ahol �jszakai vadak sem h�borgathatj�k.
Ilyet azonban nem tal�lt.
A talpa v�res volt, �s a hold m�r r�g�ta fentj�rt az �gen, mikor elj�tt r� az ideigelenes �lom, ahogyan � nevezte. A szemh�j�t �lomneh�znek �rezte, ami minden pillanatban le akar csuk�dni. Nem volt t�bb ereje semmihez, v�g�l l�bai felmondt�k a szolg�latot, �s � egy bokrok k�z�tti, avarral lepett t�rs�gen �sszeesett, �s aludt egy �r�t.
Szeretett alduni, igazs�g szerint az "�j" �let�ben ezt kedvelte a legjobban, mert nem �rzett semmit �s senkit, elfelejtette minden k�nj�t, amit a vil�g m�rhetetlen szerete miatt �llt ki. De az �lom nem tartott sok�ig, �s Cecilie fel�bredt.
Csak most vette �szre, hova ker�lt, l�t�sa p�r percre �less� v�lt, agya kitisztult, m�gnem �jra elkezdte �rezni az �hs�get �s f�lelmet, mert tudta, hoyg b�rki megt�madhatja: egy ember, tal�n a Birodalom v�mp�rvad�sza, egy farkas, egy veszett r�ka, b�rki, akinek h�s kell.
Mag�ra n�zett, megnyugtat�an l�tta, hogy nem megcsonk�tva �bredt. A talp�ra r�sz�radt a v�re, de a seb m�g mindig ny�ltan t�tongott.
Elhat�rozta, hogy lemossa. Kibotork�lt a v�dett zugb�l, iygekezett megjegyezni, hol tal�lhat�, �s elindult a patak ir�ny�ba, illetve abba az ir�nyba, ahonnan v�zcsobog�st hallott. Egy r�vid s�ta ut�n meg�rkezett a v�zfoly�shoz, de annak vize gyan�snak �s furcs�nak t�nt a l�ny szemeiben.
"Biztos csak k�pzel�d�m"-gondolta a l�ny, �s bedugta l�b�t a zavaros v�zbe.
Azt�n felsikoltott a f�jdalomt�l. A v�zben t�sk�s n�v�nyek voltak, de olyan �lesek, mintha a l�ny t�rbe l�pett volna.
Arr�bb botork�lt, de a v�z alatt mindenhol k�zvetlen�l ilyet tal�lt. H�feh�r kezeivel beny�lt a v�zbe, �s gy�kerest�l pr�b�lta kit�pni a borzaszt� n�v�nyeket. A kez�t is v�r bor�totta, d ev�g�l siker�lt a foly�t egy helyen megtiszt�tania, �s l�tta, hogy a keze v�r�t viszi a foly�, ez el�rulhatja, de nem t�r�d�tt semmivel, lemosta a l�b�t, �s mire v�gzett, m�r hajnalodott.
A l�ny nem tudta, de egy f�l �r�val k�s�bb m�r h�rom, egyenruh�s ember baktatott felfel� a hegyi �sv�ny�n, hogy megkeress�k azt, akinek v�re a patakba, �s onnan az egyik gazda viz�be ker�lt. Tudt�k, hogy emberv�r, �s azt is tudt�k, hol van a patak a zegzugos erd�vel bor�tott hegyen.
Ek�zben � visszam�szott rejtekhely�re, �s minden pillanatban a v�rre gondolt, finom v�rre, amit egyszerre k�v�nt, im�dott �s gy�l�lt. Nem �rtette, mi�rt �r� esett a v�laszt�s, mert � szerette az embereket, szerette a vil�got, szeretett mindenkit, �nzetlen�l, inygen �s k�retlen�l is. Nem k�rte t�le senki, m�gis t�voltartotta mag�t a faluj�t�l, mindent�l, ami �r�met szerzett neki. "Cedric soha nem l�tja viszont menyasszony�t"-gondolta, �s �jra s�rni kezdett. K�nnyei v�gig�ml�ttek arc�n, koszors, szakadozott ruh�j�n, �s a f�ldre gy�ltek.
Azt�n l�pteket hallott az avarban, sejtette, hogy hozz�, �rte j�nnek. � azonban nem �lte meg �ket. Beleharapott saj�t h�s�ba, �s moh�n itta saj�t v�r�t, m�g p�r perc m�lva le nem hunyta szem�t. �gy halt meg a l�ny az eg�sz vil�g�rt, akit mindenn�l jobban szeretett.