|
Első rész
Frank, egy 22 éves férfi egy szürke egű délutánon elindult a moziba egy horrorfilmet megnézni.
Már fél úton volt, amikor Lily, a barátnője a nyakába ugrott. Tisztára heves vol t, a futástól ki volt pirulva. Nagyot nyelt, hogy egy- látszólag hosszú- mondókába fogjon.
- Drágám! Holnap lesz Jakab napja. Magam sem tudom, miért, de úgy gondolom, hogy te meg én, meg a haverok elmehetnénk valahova. Volt egy furcsa álmom, ami szerint Jakab napja a farkasok napja. Az öcsém azt mondja, hogy tiszta hülye vagyok, hogy egy idétlen álom miatt csinálok ekkora felhajtást. Szerintem meg ez a nap csak a miénk lesz. Senki sem fogja azt gondolni, hogy elloptuk az ötletet. Szóval… Mit gondolsz? Jó ötlet?
A fiú a szemét meresztette, hogy Lily hogy tud ennyit fecsegni, ráadásul kifáradtan. Kis ámulata után megszólalt.
- Tőlem mehetünk. Bár ennek az összejövetelnek az egész alapja eléggé furcsa. Nem ment neked valami az agyadra?
- Dehogyis! Nincs semmilyen Jak
ab nevű ismerősöm. Csak úgy jött ez az álom. És örökké valami azt mondja, hogy menjünk el! Fura mi?
- Az. Mikor szeretnéd megcsinálni?
- Holnap este.
- Jó! Szóljunk a többieknek! Most úgyis mindenki a moziba megy, nem lesz őket nehéz elérni. Siessünk, le ne kés
sük a filmet!
Azzal Frank megfogta Lily kezét, és nevetve futottak a mozi felé.
Nagy pofáraesés volt, mert a jegyszedő elfelejtett szólni, hogy a film nem érkezett ide, és egy fekete- fehér dokumentumfilmet vetítenek helyette. Az első öt perc még valahogy eltelt. De ahogy a történet egyre uncsibb lett, és egyre bonyolultabb, mindenki elkezdett hülyülni.
Valaki már régen aludt, valaki elkezdett popcornnal dobálózni, vihogni, mobilozni. Az ellenőr figyelmes lett a zajra, és felkiáltott a páholyba, hogy fogják be a szájukat. Nagy nehezen csönd lett, majd egy hatalmas villanás után elkezdődött az a film, amire eredetileg jöttek. Egy izgalmas, véres horrorfilm, volt, ami a vérfarkasokról szólt. Mikor vége lett, és kijöttek a moziból, Frank összehívta a hét rock erből, gothokból álló bandát.
Figyeljetek ide! Lilynek van egy jó ötlete, hogy holnap el kéne valahova. beszélgetni, meg amit szoktunk csinálni ilyen bulikon. Szerintem menjünk el a… Hova menjünk?
Frank tényleg nem tudta, hogy hol lenne jó ezt megcsinálni. Lily azonban kisegítette barátját.
Menjünk a szellemtanyához! Tudjátok, a temető mellé, a szakadékon túl. Igaz, még csak egyszer voltunk ott, akkor is fényes nappal. Mondjuk olyan kilencfelé. Mire odaérünk, úgyis sötét lesz!
Ebben meg is egyeztek. Másnap este mindenki ott volt a szokásos találkozóhelyen, egy kis kocsmában. Mikor mindenki odaért, még megittak egy- egy italt, és panaszkodtak, hogy Július 25 ellenére különösen hideg van. Köszöntek a többieknek, és elindultak. A lányok majd megfagytak. Frank, és Andrew röhögtek rajtuk.
- Ti goth lányok sosem tudtok leszokni a szoknyáról?
Emily hátravetett hosszú, fekete haját, és megrótta Franket.
- Ti pedig sohasem bírjátok ki, hogy ne legyen egyetlen megjegyzésetek sem?
- Bocsika… Csak humornak szántam.
- Jó… Értem…
A zzal Emily rágyújtott, és indulást vezényelt. Mindenki szedelődzködött, és elindultak.
Amikor már a fenyőerdő mellett voltak, ami mögött céljuk volt, Lily megszólalt.
Most aki itt belép, az ezt a napot sosem fogja elfeledni. Igyunk Jakabra!
Mindenki ivott egyet, és továbbmentek, egyenesen be az erdőbe. Mindenki parázott, főleg a lányok, a fiúk pedig azzal leplezték félelmüket, hogy rémisztgetni kezdték a lányokat. Azok pedig mindenféle dörgedelmek zúdítottak a felükre, de csak röhögést kaptak válasznak. Nem telt bele egy óra sem, ott voltak a szakadék szélén. Frank Emilyt küldte előre, de az visszakozott. A fiú nem akarta elrontottnak nyilvánítani az estét, ezért bátorítani kezdte a lányt.
Ne félj már! A legutóbb is átmentünk!
Emily azonban hajthatatlan volt.
- De ki tudja, hogy nem akarja valaki is elvágni a híd kötelét? Mondjuk valami piás állat, aki szórakozásból csinál ilyeneket! Biztos valami ilyen lesz. Ha meg nem, akkor is hallottátok már, hogy mit szoktam mondani! A rosszra készülj, a jót csak reméld!
- Hát öregem! Eléggé pesszimista felfogás. Na mindegy. Ne parázz, ne nézz le, nem lesz semmi baj.
- De ha véletlen is…
- Indulj már!
- Jólvanna!
Azzal remegve elindult. A többiek bíztatták, hogy sikerülni fog neki. A lány se szólni, se sikoltani, se szidni senkit nem mert. Amikor nehezen átért, megeresztett egy sor ronda beszédet, majd lenyugodott, és énekelni kezdett. Túlontúl szerette ahhoz az életet, hogy kockára tegye. Fél órán belül már mindenki a túloldalon volt. Most azonban egy nagyon furcsa dolog történt. Lily suttogva megszólalt.
- Éreztem, hogy valami baj lesz.
A szakadék azon az oldalán, ahol még a srácok félve ácsorogtak, most egy gyö nyörű nőstény fehérfarkas állt. Vonítani kezdett a teliholdra, majd két lábra állt, és éles körmével pillanatok alatt levágta a hidat. Emily elájult, Andrew épphogy elkapta. Lily pedig dermedten nézte a hidat, ami létraként vezetett a szakadékba. Emilyt elvitték a szellemtanyába, és lefektették egy öreg szőnyegre. Az égész ház nem volt más, mint egy öreg kastély, amiről azt tartották, hogy Lestat lányának családja, és a lány szelleme jár. Az már viszont kiderült, hogy a lánynak, Lilithnek a férje életben van. Valahol látták a szörnyű gyilkosság után, de nem tudták elfogni. Most viszont senki sem beszélgetett, nevetgélt, és ivott. Emily felébredt, rágyújtott, majd elkezdett zokogni, és Lily ölébe borulva kérdezte:
- Miért nem ébreszt már valaki fel ebből a lidé
rces álomból?
Attól tartok, hogy ez nem csak egy álom. Ez a sötét valóság, itt vagyunk, két szellemmel összezárva. Várj csak! Talán Lilith szelleme segít nekünk.
Ne! Egy vámpír szellemét ne idézzünk meg! Frank! Inkább próbáljuk meg, hátha működik a telefonod!
Jó… Lilith, segíts!
De a telefon csak sistergett, nem mutatott semmi jelet, ami azt mutatta volna, hogy működik.
Emily végleg kiborult, és egyértelműen egy nagy üvegszilánkra nézett, de egy új lány, Jessie megfogta a kezét
Meg nem próbált, te lány! Itt nem lesz senki sem öngyilkos! Ezzel nem oldasz meg semmit.
De Emily felkapta a vizet.
Ha ekkora a bagólesőd, akkor talán azt is tudnád mondani, hogy hogy jutunk haza!
Liliy, aki eddig meg sem szólalt, felkapta a fejét.
- Csend legyen! Ezek az állatok nem szoktak két lábra állni, és köteleket vagdosni. Frank! A tetejébe hozd össze az egészet az álmommal!
- Az csak egy álom volt!
- Nem! Vedd tudomásul, hogy nagyon is köze van az…
Megszólalt Frank telefonja.
- Igen?
- Gyertek vissza a szakadékhoz!
- Mi?! Ki az?! Nincs híd!
- Megoldom, csak gyertek már!
- Mivan?! Ki a franc…
- A rohadt életbe is,
szedjétek a lábatokat, mert ott vesztek. Szellemek vannak ott! Kettő is! Tűnjetek el onnan! Gyertek vissza! Hozzátok a vörös nőstényt!
Várj!!! Öregem… Letette… Vörös nőstény… Lily! Ez ki, és honnan ismer, meg honnan tudja a számomat?
Nemtom… De azt hiszem, hogy hallgatnunk kell rá! Már csak a szellemek miatt is! Érzem őket!
Honnan? Mi vagy te? Csak úgy megérzed a dolgokat… Furcsa vagy! Tudod, mit mondok? Hogy te paranormális tevékenységeket folytatsz! Te egy látó vagy, vagy jós, vagy boszorkány… Megőrülök!
Hagyjuk ezt!
Most viszont a legfiatalabb goth vetette érveit.
- Lilynek igaza van! Hallgatnunk kell erre a tagra!
Az említett boldogan nézett szerelmére.
Látod? Mostmár Jessie is velem van. Kettő egy ellen, szívem! Na tűnjünk innen. Egyre erősebb a nyomás.
De hát!…
Azt mondtam, tűnés!
Ideges léptekkel elindultak vissza a szakadékhoz. Ott egy szőke, kékszemű srác várta őket, aki látszólag Frank kortársa volt. Mikor odaértek, megszólította őket.
Végre itt vagytok! Most jöttem át a túloldalról.
Lily érezte, hogy nincs minden rendbe a fiúval.
Nane! Azt nem mondd, hogy átsétáltál a levegőn!
Azt valóban nem…
Na akkor töröld le azt az önelégült mosolyt a képedről, és mutasd meg, hogy jutottál át!
Felőlem…
Azzal könnyűszerrel, szabályosan átrepült a szakadék felett.
Emilyt megint az ájulás kerülgette. Lily csak nézett maga elé, a fiúk pedig ámulattól részegen suttogtak egymásnak. A fiú visszament melléjük.
Na! A hidat visszaenni elég kockázatos, mert félő, hogy visszajön a farkas, és biztos, hogy nem egyedül. Nekem meg nincs kedvem harcolni velük, mint hajdanán. Abba is majdnem belehaltam.
Lily nagyot nézett, és tanácstalanul tekintgetett a többiekre ezekkel a gondolatokkal:
Ez nem lehet igaz! Azok a történeket csak kitalációk! Ezt most azonnal ki kell vernem a fejemből!
A szőke hangosan gondolkodni kezdett.
De arról fogalmam sincs, hogy miért ilyen agresszívek, és furcsák. Istenem! Elharapni a kötelet!
Tévedsz!
Hogy mondod?
Nem elharapta a kötelet, hanem elvágra a karmával. Ráadásul két lábon állva.
Mi?!
Jól hallottad! És mindezért szegény Lily képzeli magát felelősnek.
Lily… Hazaviszlek benneteket, ígérem. Csak nehogy a városba csalogassátok a farkasokat. Hideg ez a nyári este, nagyon hideg… Miért okolod magadat a történtekért?
Mert… Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de volt egy furcsa álmom, ami arról szólt, hogy Jakab napja, vagyis ma, a farkasok napja. Csak ennyi. És ezek alapján gondoltam, vagyishát… Egy hang mondta, hogy jöjjünk el ide… Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége, akkor az egész álmot elfelejtem… Csakhogy az a rohadt életért nem ment…
Értem… Majd ha hazaérünk, szeretnék veled négyszemközt beszélni.
Franket elfutotta a pulykaméreg.
- Bocs öregem, de Lily már foglalt.
És ösztönösen megfogta a lány kezét.
- Nem fogom elcsábítani, lehet megnyugodni, és lejjebb venni
a hangerőt! Mindamellett szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hogy Lily, Emily, és Jessie veletek van… Apropó, Jessie! Nem vagy Lily testvére?
Nem…
Milyen volt a természetes hajszíned…
Fekete…
Van vöröshajú rokonod?
Nincs…
Akkor te nem az a Jessie vagy, akit én ismerek. Tévedtem… Na mindegy… Na! Most mindenkit átviszek a túloldalra. Lily, fogd meg a kezem…
Mi?! Te át akarsz repíteni? Ez öngyilkosság!
Ugyanmár! Bízz bennem!
Najó… De előre megmondom, hogy ha véletlenül is…
Gyere már!
Lily vonakodva megfogta a fiú kezét, de abban a pillanatban, ahogy hozzáért, el is rántotta sajátjáét.
- Na azt nem mondd, hogy ennyire hideg van!
- Miért?
- A kezed… Hidegebb a halálnál!
- Ne hülyülj már! Itt szeretnél még egy darabig maradni? Hát engem ez nagyon nem érdekel, haza kell jutnotok. Ez nem a ti területetek!
Azzal átkarolta Lily derekát, és átvitte a szakadékon. Mikor már majdnem mindenki sorra került, és a fiú Frankhez, hogy visszavigye, döbbenetes, és szomorú dolog történt.
Frank et egy láthatatlan erő elkezdte húzni. Lestat rögtön ott termett mellette, megfogta a fiú karját, és húzta vissza, De nem ment neki. Majd egy kísérteties hang megszólalt.
Engedd el, apám!
Lestat azonban nem volt hajlandó elengedni Franket. De hirtelen egy vágás keletkezett karján, és épphogy egy pillanatra elengedte a fiút, akit Lilith szelleme egy kiálló, hegyes oszlopra felnyársalta.
takarodjatok innen, amíg mindenkit meg nem ölök! Apám! Vidd el innen őket! Gyorsan! Ez a ház az enyém, és nem engedem, hogy bárki háborgassa!
Rendben van, drága lányom! Soha többet nem lesznek itt, és nem bántanak titeket! Légy békés, majd eljövök hozzád!
Örülök neki! Magányomban gyógyír leszel apám, olyan vagy nekem, mintha élnék!
Azzal Lilith eltűnt.
Lily pedig kiszabadult J essie karjaiból, és meglátta szerelme holttestét. Elkapta a lányt a szédülés, és Frank nevét kiáltotta az éjszakába. Érezte a köd nehezét, a fenyők illatát, látta az ég halvány fényét, és azt, hogy elmosódik előtte minden, s egyre csak sír. De az ezüstös csillogásból vörös lett. Lily szomorú, világfájdalmas szemmel nézett Jessiere. Az pedig elkiáltotta magát.
- Jesszusom, gyerekek! Lily! Mi a franc van veled?!
- Mi?
- Hát ezt nem hiszem el!
- Mit?!
Jessie odalépett barátnőjéhez, és felfogott egy könnycseppet. Az pi rosan fénylett. Jessie megszólalt.
Lily azonban csak most kezdte érezni a vér keserű ízét.
Rosszul vagyok… Légyszíves mondd meg, hogy mi van velem? Mindeddig bíztam benned, úgyhogy tégy úgy, hogy ez így is maradjon!
Lily odament a sz őkéhez, és hirtelen megszólalt.
Mi ez a hang?
A fiú összerezzent.
- mi? Én nem hallok semmit.
A következő pillanatban Lily már a karjaiban volt, de alig tudta megtartani, mert a lány nem tudott egy helyben maradni. Rángatózott, és kiabált, majd elhallgatott, és csöndbe folytatta.
Egy nő áll előttem… A nevem ismételgeti. Mély a hangja… olyan, mint én… Aaahh! Ez fáj! Hagyd abba, Maharet!
Lily valamilyen furcsa nyelven kiáltozott, majd a földre zuhant. Tüdeje zihált, és zöld szemei nagyra nyíltak. Majd mintha mi sem történt volna, felkelt.
Tűnjünk innen!
Vad futásba követték őt a többiek.
Mindenkit hazakísértek. Frank hiánya Lilyben hatalmas űrt kerített. A fiú végre ott ülhet szülei mellett. Jessiet kísérték haza utoljára, aki egyedül élt, mint Lily, egy nagyobbacska házban. Mikor felkapcsolta a villanyt, meglátta, hogy barátnője arcán alvadtvércseppek voltak.
Hát ez eszméletlen! Lily… Részvétem! Jóéjt! Vigyázz magadra!
Megpróbálok. Szia!
Sziasztok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
