A Necronomicon (halottak könyve)
Beküldte: TPéter 2007.08.18. 02:33
(Ismerető) Al Azif - története

A Necronomicn (halottak könyve) - Al Azif - története
Az eredeti címe: Al Azif : az azif szó az arab nyelvben ama (rovatok keltette) éji zajt jelőli, melyet a démnok üvőlésének hittek. Írója, a jemeni Sanaából származó őrült költő, Abdul Alhazred a forások szerint az Ommiade kalifák idején, Kr. u. 700 körül alkotott. Ellátogatott Babilon romjaihoz, megismerkedett Memphis föld alá rejtett titkaival, és tíz esztendőt töltött el magányosan Arábia hatalmas déli sivatagában – amit az ókoriak Roba el Khaliyehként, azaz „Üres Térkékén” emlegettek -, valamint a ma élő arabok „Dahna”, azaz „Karmazsinvörös” sivatagában, melyről úgy tartják, hogy védelmező gonosz szellemek és a halál szörnyetegei lakják. E sivatagról számos furcsa és hihetetlen csodát mesélnek olyanok, akik azt állítják magukról, hogy a mélyére hatoltak. Alhazred Damaszkuszban töltötte, ahol a Necronomicon megszületett. (Kr. u. 738-ban bekövetkezet) haláláról vagy eltünéséről pedig több iszonytató és egymásnak ellentmondó történet kering. Ibn Khallikan (XII. Századi életrajzíró) azt állítja, hogy Alhazredet fényes nappal elragadta, majd a rettenettől megdermedt sokaság szem láttára felfalta egy láthatatlan szörnyeteg. Tébolyáról ugyancsak számos legenda ismeretes. Saját állítása szerint látta a mesés Iremet, azaz Oszlopok Városát, egy bizonyos megnevezhetetlen sivatagi város romjai alatt pedig az emberiségnél is ősibb faj megrázó krónikáira és titkaira lelt. Alhazred pusztán más hitekre is nyitott muzulmán volt, aki az általa Yog-Sothothnak és Cthulhunak nevezett ismeretlen entitásokat imádta. Kr. u. 950-ben az Azifot,melyet addigraszéles körökben, jóllehet titoban tanulmányozták a kor filozófusai, Necrnomicon címen görögre fordította a konstatinápolyi Theodorus Philetas. A mű agy évszázadon át iszonytató próbálkozásokra késztette a kisérletező szellemeket, mígnem Mihály pátriárka betiltotta és elégett minden fellelhető példányát. Ettől kezdve csupán titokban emlíik a művet, noha késöbb, a középkorban Olaus Worminus latinra fordította, latin nyelvű szövöget pedig kétszer kinyomtatták – elöbb a XV. Században gót betűs szövegként (nyílvánvalóan Németországban), aztán a XVII. Századbam (vélhetően Spanyolországban) - ,midkét kiadásról hiányoznak azonban az azonosító jegyek, és kizárólag belső tipográfiai bizonyságok alapján következtethetni a kiadás helyére és idejére. 1932-ben, miután a latin fordítás ismét felhívta a figyelmet a műre, IX. Gergely Pápa mind a latin, mind a görög nyelvű változatot betiltotta. Az arab eredetinek már Wormius idejénben nyoma veszett, amire a rövid bevezetőben utal a fordító: az 1500 és 1550 között Itáliában kinyomtatott görög variánsról ugyakkor 1692 óta nem tettek említést, mikor is leégett egy bizonyos salemi férfiú könyvtára. A Dr. Dee által elkészített angol fordítás soha nem került kinyomtatásra, és mindössze az eredeti kéiratból helyreállított töredékes formában maradt fenn. A fennmaradt latinnyelvű szövegek egyik példányáról (XV. század) úgy tudni, hogy a Brithis Museumban őrzik lakat alatt, míg a másik példány (XVII. század) a párizsi Biblithéque Nationale tulajdonában van. A XVII. századi kiadás egy-egy példány felelhető a Harvard Wildener Könyvtárában, valamint az arkhami Miskatonic Egyetemen. Ugyanez a kiadással rendelkezik a Buenos Airesi Egyetem könyvtára is. Vélhetően számos titokban megőrzött kötöt létezik még, a tizenötödik századi nyomat egyik példányával kapcsolatban pedig újra meg újra felröppen a hír, hogy ünnepelt amerikei milliomosok gyüjteményének részét képezi. Kevésbé hitelt érdemlő források úgy tartják, hogy a XVIII. századi görög nyelvű szöveg a salemi Pickman család tulajdonában került: ám ha valóban megőrizték, úgy 1926-ban nyoma veszett R. U. Pickman estőművészettel együtt. A könyv terjesztését a legtöbb ország hatóságai, akárcsak a szervezett egyházak és felkezetek, szigorúan tiltják. A szövög olvasása isonytató következményekkel jár. Eme (a nagyközönség körében többnyire ismeretlen) könyvről szóló híresztelések ihlették R. W. Chamberest A Sárga király című korai regénye megírására.
Kronológia: - kb Kr. u. 730: Abdul Alhazred Damaszkuszban megírja az Al Azifot. - Kr. u. 950-ben Theodorus Philetas Necronomicon címen görögre fordtítja. - 1050: Mihály pátriárka elégetteti (a görög szöveget), a görög szövegnek nyoma vész. - 1228: Olaus latinra fordítja a görög szöveget. - 1232: a pápa indexre tesz a latn (és a görög) kadást. - XIV. sz. gótbetűs nyomtatott kiadás (Németország) - XV. sz. Itáliában kinyomtatják a görög szöveget - XVI. sz. Spanyolországban újranyomtatják a latin szöveget.
Utóirat: Egy másik (James Blishnek és Willam Millernek 1936-ban írt levélben) Lovecraft megjegyzi: Szrencsésnek tudhatjátok magatokat, hogy sikerült beszerznetek a pokoli és iszonytató Necronomicon-t.

|