| 		
		 
 Bertk Lszl: Halottak napja
  2007.11.05. 19:47 
Bertk Lszl: Halottak napja
Halottak napja: visszapillant tkr,  vizsgja szemnek, embersgnek,  akiket te mutatsz,  azok mr nem elznek.  Sebessgk fszlak lein,  porszemeken cikzik,  arcuk  csontok roncsaiban zik.  Mrtanuk pontjai kztt  a kzti szablyok  rvnytelenek,  letnkre igazolsok.  Meghvs nlkl jelen vannak  kanyarokban, mozdulatokban,  tekintetk, mint jelzlmpa  bennnk villan.  Tkrbe nznk, megalzkodunk,  mindnyjan fehr brnyok vagyunk,  virgot hintnk az tra,  fejnkre hamut,  mikzben ket nnepeljk,  azaz magunkat nnepeljk,  hisz nincsen visszat.  Krizantmok a temeti buszon,  fejem krl virgok,  glria, mennyei kalap,  harmattal ldott.  Fehr lobogkkal a vros  kiznlik a kapukon,  mindenki megadta magt,  nem villog szurony.  Csak az vek, a nyavalyk  szkl sorfala vigyz,  drcspte rnykuk felett  sirnkoznak a fk,  megllk vasa, csonka keresztek  tkrkpe szalad.  Arcom mgtt a Tejt mozdulst,  kszntm halottaimat:  Nagyanymat, Katona Juliannt,  s a msikat, Farkas Katalint.  Friss fakereszt ablaka mgl  nagybtym mg nmn visszaint.  Aztn jra a sejtek szava.  lk a buszban, trdemen fiam.  Krben a tboly tzkariki.  Halottak napja van.  
  
	         
		 
	        
	        |