I. fejezet
Lily megszerette ezt a boszorkány életet. Egész jól éltek a Nagy Családban. Mondjuk a háborúnak az emléke még mindenkit hasogatott, és Maharet még mindig hőbörgött, ha rossz passzban volt. Mindig eszébe jutott Rowan Mayfair az áruló, aki csak azért esett nekik, mert születése óta mindent eltitkoltak előle a szülei, és a család tagjai boszorkány mivoltáról, és képességeiről. Pedig kár volt érte… A karriere is szép volt, mert kitűnő idegsebészként dolgozott. A lány után mindenki kortól és nemtől függetlenül is utánanézett az utcán. A boszorkányok ege most nagyon szépen kitisztult.
2007-et írunk. Lily elment tanulni és Lestat is. A férfi számítástechnikai pályára lépett, és fejlett gépeket tervezett. Lily pedig letette a biológusi és a történészeti diplomát, majd szerelme mellé szegődött. Együtt dolgoztak, és expedíciókat indítottak az ókort kutatva. Főleg Egyiptom iránt érdeklődtek. Sokat értesítették őket, fejlett szerkezeteik miatt, s életmentőként dolgoztak. Embereket hoztak ki romok közül, és sok ilyen szép dolgot vittek végbe. Marius, és Jessie is jó szemmel nézte, hogy ilyen humanitárius cselekményeket folytatnak. David, és szerelme vezette immáron a Talamascát, és egyre ritkábban találkozott egymással a három páros. De a Nagy Családdal folyamatosan kapcsolatban álltak. Főleg a munkájuk miatt, de hiányzott is nekik a kalandosabb élet. Maharet, és Mekare mindig tárt karokkal várta őket.
Egy napon, mikor Lestat otthon filmet nézett, Lily pedig olvasgatott, megcsörrent a telefon. Lily vette föl.
- Itt Lilyan Reeves, üdvözlöm! Tessék? Úristen! Egy hét múlva ott leszünk… Legalább nyolc embert össze kell szednünk. Köszönöm, hogy értesített, uram! Viszonthallásra!
Lestat! Hívd össze az életmentősöket, és a régészetiseket! Egy hét múlva ott kell lennünk Los Angelesben!
- Miért?
- Roger Hollowman szólt az élőbb. Találtak egy lányt a Stix folyóban… Befagyva…
- Teremtőm! De egyáltalán… Hogy a francba fagyott be egy California melletti, meleg éghajlatú nagyváros mellett egy egész folyó? Mondjuk igaz, hogy ebben az idétlen időjárásban… De akkor is! Lehet, hogy egy boszorkány keze van a dologban, vagy ilyesmi… Vagy talán ugyanúgy, mint Marius barátom… Amikor egy tóba vetette magát, hogy háromszáz évet kipihenjen, ő is úgy fagyasztotta be a tavat. Úgyhogy nem csodálkoznék, ha egy vámpír kerülne elő a folyóból… És ez a Hollowman azt mondta neked, hogy él?
- Semmi ilyet nem mondott. Most átmegyek az Angyalok városába, és megnézem, hátha tudok fogni életjeleket. Nekem ehhez nem kell semmiféle műszer. Ha él még a nő, akkor megyünk, ha nem, akkor le van fújva az egész. Amúgy csak a folyó felszíne fagyott be…
- Elég az! Elkísérlek!
Azzal elindultak. Egy hét múlva odaértek. Lily felhívta Rogert. A férfi fél óra múlva ott volt, és elvezette őket oda, ahol megtalálták a lányt. Lily behunyta a szemét.
Lestat meghökkent.
- Azt is meg tudod mondani, hogy mióta van odalent?
- Persze… Úgy durván három hónapja fagyott be… De még csak most ért ide, mert a folyó sodrása lassú, de a folyó hónapokkal ezelőtt… A lány századokkal ezelőtt került ide. Mr. Hollowman, kérem… Négy nap, és itt lesz az expedíció.
- Hálás köszönetem, Miss.…
- Mrs. Lioncourt… Itt a névjegykártyám, tegye el!
- Maga francia?
- A férjem… Ő francia származású… Amúgy pedig pár éve kapta meg az angol állampolgárságot.
- Értem… Köszönöm asszonyom, köszönöm… Üdvözletem!
- Viszlát!
Azzal Lily, és férje hazamentek. Három nap múlva kint voltak a történészek három fővel, az életmentők három fővel, és két munkás, aki arra volt felkészülve, hogy kifűrészelje a testet egy jégkockában. Neki is álltak a munkának. Az életmentők hamar elmentek, mert sietős volt dolguk, de azt megállapították, hogy semmi baja a nőnek, teljesen életképes. A történészek a ruhájáról csak annyit állapítottak meg, hogy az 1800-as években volt ilyen viselet, tehát nagyon furcsának találták. Lily, és Lestat Hollowmannal beszélgettek, mikor odakiáltottak nekik a munkások, hogy kint van a nő. Lily szólt nekik, hogy mindenki elmehet, de előbb magához hívta őket, s kifizette bérüket. A történészek visszautasították a pénzt, csak sok szerencsét kívántak nekik. Lestat átkarolta feleségét, és odamentek a jégbe zárt nőhöz. Lestat összeesett.
- Te jó Isten! Ízisz, és Ozirisz! Ez a nő… Sylvia!
- Micsoda?! Hogy lehet életben? Hiszen…
- Belelökték összekötözve a Stix folyóba… Ott vannak a kötelek a karjain, és a lábain.
Jézusom! Azonnal fel kell rakni egy teherautóra, és hazavinni!
- Szó sem lehet róla! A kutatóállomásnál lesz egy darabig megfigyelésen… Tehát el kell mennünk egy pár hétre otthonról. Ott majd megtudják, hogy érdemes-e feléleszteni, vagy esetleg…
- Ezt nem tehetik meg! Élnie kell! Ő is egy élőlény!
- Mert tőle van Lilith?
- Nem csak azért… Mondjuk, ha meglát, a szívén ezer sebet szakítok fel, amit megfagyasztott a jég… De könyörgöm! Olyan óvatlanok voltunk… Miután Magnus vámpírrá tett, és én szabad vadász voltam… Akkor akadtam rá… És… Kilenc hónap… Sylvia meghalt… Én neveltem egyedül, és… Huh… De hát ezt a Talamascában biztos megtanultad…
- Igen… David mondta, hogy elmesélted neki. De most menjünk át Californiába… Ott van a kutatóintézet…
|