Hogyan jön létre a varázslat?

A varázslat hatását legjobban a német természettudós, Ernst Florenz Friedrich Chladni (1756-1790) által feltalált Chladi-féle hangábrákkal lehet a legjobban szemléltetni.

Chladni egy fémlemezre vékony rétegben homokot szórt, majd ezt egy hegedüvonóval rezgésbe hozta. A fémlemez homokkal fedett részein szimmetrikus formák alakultak ki. A homok jelképezi a káoszt, a még rendezetlen anyagok. A hegedüvonó, amely révén a földi lét fémlemeze rezgésbe jön, a kozmikus eröket szimbolizálja. A mindennapi élet anyagába így beépített minták mindig összefüggenek a „gerjesztési ponttal”. Ha kijelölünk egy konkrét „pontot”, és ezt tudatosan „rezgésbe hozzuk”, mágikus úton létrehozhatunk bizonyos mintákat, jobban mondva „valóságokat”.

Chladninak feltünt, hogy kísérletei csak akkor sikerültek, ha a fémlapot egy vagy több helyen befogta – ez azt jelképezi, hogy elengedhetetlenül szükséges az élet fémlemezét „kézben tartani”. Ez a „kézben tartás” valójában a minden dolog lényegébe való kozmikus belepillantás. Ha egy helyzetnek a mélyére hatolunk, aztán tudatosan kiválasztjuk, és rezgésbe hozzuk a megfelelö „gerjesztési pontot”, akkor szabad utat engedhetünk a mágiának, hogy így a helyzetet tudatosan más irányba vezessük, illetve a mintáját megváltoztassuk. Rendkívül fontos, hogy felismerd: ez a „gerjesztési pont” kizárólag saját személyiségedben lehet: a környezeted, a helyzeted, az egész valóságod a személyiséged tükre. A hegedüvonót pedig, amivel rezgésbe hozod a kiválasztott „gerjesztési pontot”, és a rezgéssel saját valóságod képét változtatod meg, a szívedben találod. A jelenlét és a távollét az emberi élet két ellenpólusa: valami vagy jelen van, vagy nincs; ebben áll a földi világ jelenségeinek a kettössége. Ezt a kettösséget megtaláljuk a fényben és a sötétségben, a melegben és a hidegben, a tudásban és a tudatlanságban; s ugyanúgy a fehér és a fekete mágiában is.