Az elveszettek

A fának az oldalhajtásaiból általában nem lesz semmi. Levágják, elsorvasztják őket. Bármily nagy fák is fejlődhetnének belőlük, megelőzik hogy megnőjenek, nehogy elnyomják  az anyanövényt. Elsorvadnak. És a mi leesik termés… Elviszi a szél, a madarak, elvesznek az összesöprött avar között. Nem tudni, melyik fog kikelni, melyik termett reprodukcióra képtelenül, és melyik fog elrohadni. És nem tudni, hogy a madár amit elvisz, a szél amit elfúj, az a kevés különleges egyike-e. Nem tudni, hogy ami elrohad egy avargyűjtő ládában, az kikelt volna-e. Talán pont a legértékesebb, a legkülönlegesebb veszik el.

Ily módon tűnnek el közülünk is a jó emberek. Itt vannak köztünk, de elveszve. Elnyomja őket az értéktelen tömeg. A világot előremozdítani képesek elvesznek, vagy rossz helyre kerülnek, ahol teljesen elsorvasztják őket. Az a kevés, aki pedig itt marad, az vagy elfogadja az értéktelen világot maga körül, és őmaga is elsüllyed, vagy a magányba menekül, ott teremtve magának egy idilli világot. Sajnos a bűnös külvilág innen sem zárható ki. A magába fordult ember hamar szembetalálkozik az önutálattal, mindenért saját magát fogja emészteni, mert a piszkos csürhe piszkos tagjaitól nem kaphat őszinte segítséget, támaszt.

A szerencsések

De senki sem veszett el végleg. Aki elsüllyedt, és az, aki itt rejtőzködik az átlag tömegben, szintúgy magában hordozza azt az értéket, amelyet csak az a kevés szerencsés tud megértetni a környezetével, aki egy köztes állapotú közegbe érkezett. Ezen kevés szerencsésnek kellene a maga megértő közegét a szellemi előremozdulás szolgálatába állítani, és közös erővel az elveszetteket felkutatni. Minél többen lennének, annál elfogadóbbá válna irántuk a világ, ami így kimozdulhatna abból a szellemi züllöttségből, ami az évezredek során eluralkodott rajta.

Nem tudhatjuk, hogy ez a züllés hol és mikor indult. Ha elfogadjuk a vallásos nézetet, akkor Évától örököltük a bűnt, amit bár lemosni nem tudunk, a továbbvitelét meg kellene állítanunk. Ehhez lenne szükség mind több tiszta látású egyénre.

A bűn

De biztos, hogy Éva bűnt követett el? Ha igen, akkor biztos, hogy ő volt az első bűnös, aki ezt a züllést elindította? Nem a kígyó? Esetleg Isten, aki a kígyót teremté? Vagy ez nem is volt bűn? A kígyó nem tett mást, mint felnyitott egy hazugsággal elvakított szemet. Bűn az, ha felvilágosítunk valakit a valóságról, az igazságról? Most akkor ki a bűnös? Az, aki csukott szemmel jár, nem törődve örökölt bűnével a tömegbe olvad, vagy aki felébreszti ezeket? Mi jogon mondjuk, hogy ez utóbbi a helyes út? Meggyőződésünk vezérel bennünket, vagy tényleg igazunk van? És ki adhatna erre választ? Az antropomorfizált teremtő, akitől állítólag minden származik, így a bűn is? Egy bűnös válaszoljon? Vagy mi, akik szintén azok vagyunk? De ismét kérdem: az „eredendő bűn” tényleg bűn volt? Ha nem az, akkor hol kezdődött ez a züllés, és miért hagyták és hagyjuk még ma is, hogy eluralkodjon?