Lily háza

• Hogy hívnak?
• Lestat, a farkasölő.
• Öregeeeem! Komolyan te vagy az a rocksztár? Meg voltam őrülve, amikor a koncertedről elraboltak. Hatalmas hisztit csaptam. Aki elrabolt, az a lány… Olyan ismerős volt nekem.
• Amúgy azért vitt el, mert az életemet mentette.
• A vámpírok… Tényleg… Megtámadtak, mert a titkaikat elárultad az embereknek… De hát senki sem hitt neked, csak az Elszabadult Lucifer. A többi meg felkapta a vizet.
• Ja… Hogy jöttél ki Frankkel?
• Hát… Igazából semmi sem tetszett neki, bármit is tettem. Sokat veszekedett velem. Csak pár hónap után mondtam el neki, hogy engem 17 évesen megerőszakoltak. Szégyelltem magam előtte. De hát te sem mondtad volna el a barátnődnek, hogy veled is hasonló történt volna halandókorodban, ugye?
• Hát nem…
• Naugye… De én nagyon szerettem… Lestat… Te vámpír vagy… Te talán meg tudod mondani, hogy miért vagyok ilyen… Furcsa…
• Mert boszorkány vagy.
• Mi?!
• Amikor Jessie elmondta, hogy nem a testvéred, akkor rögtön tudtam…
• De… Hogyan?
• Lily, vagyis Lilyan Reeves. Jessie, vagyis Jessica Miriam Reeves testvére. Te vagy az egyetlen testvére. Az új Királynő unokahúga. A Nagy Család leszármazottja. Mondjak még valamit?
• Nagy Család… Te ugye nem a Mayfair családra gondolsz?
• De igen… De erről Maharetet kéne megkérdezni…
• Ő ki nekem?
• A nagynénéd. De mindezekelőtt Davidhez kell, hogy elvigyelek.
• Kihez?
• David Talbothoz, a Talamasca vezetőjéhez. A Talamasca az egy olyan szervezet, ami a paranormális tevékenységeket figyeli. Már jó pár évszázada megvan, és a világ néhány pontján vannak székhelyei. A legfőbb, ahol David dolgozik, az itt van mellettünk Londonban. Ott dolgozott a nővéred is. Ő mindenkit ismer, mint David, és ő is csak azt tudja, amin a főnöke. Jessie vámpír. Maharet nénéd tette azzá, mert a koncertemen halálos fejsérülést szenvedett, és így mentette meg az életét. Ő volt a fő munkaerő, és oda is David küldte.
• David halandó?
• Nem… Az, hogy hogy lett vámpír, az eléggé bonyolult történet, de a lényeg az, hogy az én teremtményem.
• Menjük Londonba. Szeretnék ennek az egésznek a végére járni, méghozzá minél hamarabb, mert idegesít, hogy valaki többet tud rólam, mint én magam.
• Pedig azt nem nehéz. Na… Induljunk.

• Lestat! Már vártalak! Ki ez a bájos lány veled?
• Egy leszármazott.
• Még egy? Remélem, hogy ő már igazi!
• Ő az!
• Gyertek be.

Az iroda nagyon furcsa volt. Antik bútorok, a falon sok-sok festmény, a polcokon számtalan könyv, amik között volt olyan is, ami megvolt már párszáz éves, meg mindenféle régi tárgy, amikért egy milliomos gyűjtő megőrült volna. De Lilyt David fiatalsága lepte meg a legjobban.

• Ne haragudjon, Mr. Talbot, de azt hittem, hogy maga idősebben lett vámpír.
• Ami igaz, az igaz… Én negyven évesen lettem vámpír. Csak úgy, hogy volt egy Raglan James nevű veszélyes vámpír valahogy testet cserélt velem, és Lestat az én testemben ölte meg, engem pedig Raglan huszonéves testében vámpírrá tett. Nem tudott nekem ellenállni.
• Értem… Őőő… Mr. Talbot…
• Lily… Inkább tegezz, mert engem ez a magázódás idegesít…
• Jó… Szóval David.
• Igen?
• Lehetek a Talamasca tagja?
• Idővel még a vezetője is, de addig is igen…
• Köszönöm…
• Ez csak természetes… De ha jól sejtem, te nem azért jöttél el, hogy megismerj, mert arra még lesz idő…
• Hát nem… A nővérem… Jessie itt dolgozott…
• Jessie? Jessica Reeves? Ő a nővéred?
• Igen.
• Nem is beszélt nekem sosem rólad…
• Mert nem is tudott rólam.
• Hmm… Ki nevelt? Emlékszel rá?
• Nem… Egyáltalán nem.

• Ilyen nincs… mintha le lenne zárva. De van egy ötletem… Csak avval lehetne rájönni.
• Ne bántsd!
• Nem fogom megölni… Csak addig, ameddig az emlékeit nézem meg… Lily… Megengeded?
• Mit?
• Add a kezed…

Lily odaadta kezét Davidnek, aki átharapta a lány csuklóját. A lány a rémülettől nyikkanni sem tudott. David pedig tisztán látta emlékeit.

David elengedte Lily kezét, aki jobbnak látta leülni egy székre. David nem akart hinni az előző látványnak.

• Akasha nevelte. Teljesen elzárva a világtól, a lánynak másokról nincs semmi emléke, csak Maharetről, és Mekareről.
• Nem létezik.
• De igen… Talán bosszúból rabolta el a lányt a nénéitől. Lily ivott a véréből, ami lezárta az emlékeit, de nem tudom, hogy hogy.
• Úristen… Tehát Akasha… A lányaként szerette? Pedig ez a szeretetnyilvánítás nem volt rá jellemző.
• Ezek szerint igen.

• Mi a fenéről beszéltek?
• A nevelőanyádról, és a múltadról.
• David…
• Mindent megtudsz tőlem.

Lily pedig figyelmesen végighallgatta főnökét. Számtalan kérdése volt. Azon végképp ki volt akadva, hogy kedvenc, imádott írónője, Anne Rice regényei valójában a halhatatlanok művei, de az már csak hab volt a tortán, hogy ő is közéjük tartozik. Nagyon megszerette Davidet, amiért segített neki, hogy gyermekkorát felidézi, és hogy mindent részletesen elmagyaráz. Viszont azt a dolgot nem értette, hogy Akasha vére miért zárta le az emlékeit. Viszont arra, hogy miért sírt vért, arra Lestat derített fényt. Azt mondta, hogy ahogy kicsinek a Királynő véréből ivott, olyan “minősítést” kapott, mintha vámpír lenne, vagyis csak kétszer tud sírni, és vért is csak akkor, ha valami nagyon nagy fájdalom éri. Lily viszonylag nyugodt volt, amiért megtudta, hogy mi történt vele. A Nagy Családra nagyon büszke volt, és arra, hogy egy tehetséges boszorkány.

Egy napon Lestatnak el kellett mennie. Azt se Davidnek, Se Lilynek nem mondta el, hogy hova szeretne menni. Pedig Lily milyen kíváncsi volt! Lestat beszélni szeretett volna Lilyvel. Eddig nem talált rá időpontot, mert a lány el volt foglalva a Talamascával, a munkájával, ő pedig nem akarta megzavarni. Este, amikor Lily hazament, nem bírta tovább. Hazakísérte, és bement vele a házba.

• Nézd, Lily… Mondanom kell valamit… Lehet, hogy pont most, egy ekkora tragédia után nem alkalmas, vagy hogy… Nem tetszene… De ha…
• Úgy érted, hogy… Úgy értem…
• Úgy értem, hogy… Tetszel nekem… Amióta… Azóta a Jakab napi dolog óta… Amikor megláttalak, olyan érzés fogott el, amit már évtizedek óta nem éreztem.
• Uhh… Értelek… Veszélyben az életed, minden egyes pillanatban rádtámadhatnak… Szükséged van rám, hogy én is védjelek… Én is szeretlek…
• Engem nem nagyon kell megvédeni… Tudok magamra vigyázni…
• Na igen… Én is ezt mondanám… A francba! Annyira útálom, hogy ilyenkor húzom az időt… Ilyenkor, amikor…
• Zavarban vagy…
• Jól van, nem kel helyettem beszélni, Lestat… Amúgy valóban zavarban vagyok.
• Mostantól nem kell neked az lenni előttem…

Lestat megfogta a lány kezét, aki már nem ijedt meg annak hidegségétől. Lily önkéntelenül is átkarolta Lestat derekát, aki a nyakához hajolt. Érezte a nagy fájdalmat, ami a halandósága végét jelezte. Érezte a gyengeséget, mely elhatalmasodni látszott rajta, de tudta, hogy szerelme nem öli meg. Lestat ráfektette az ágyra, és megitatta vérével. Lily üvölteni tudott volna a fájdalomtól, de összeszorította fogait, és várta, hogy meghaljon. Pár pillanat múlva felült, és Lestat szemébe nézett. A vámpír mosolyogva nézett rá vissza. Lily pontosan olyan lett, mint nővére. Ragyogóan fehér bőre ugyanolyan hideg volt, mint maga a halál. Vörös haja hullámossá vált, és amúgy sem kicsi szemfogai hosszúak és hegyesek voltak. Zöld szemei fényesen csillogtak. Lestat alig tudott megszólalni.

• Istenem, ha tudnék sírni! Gyönyörű vagy, Lily! Ha ezt tudtam volna, akkor hamarabb teszlek vámpírrá!
• Ugyan, Lestat… Miért kell elmenned? Egy percig sem bírnám ki nélküled!
• Majd nemsokára visszatérek, meglepetéssel jövök vissza!
• Sietned kell!
• Át kell vinnelek Londonba. David majd vigyáz rád… Mert hiába is vagy tehetséges, és erős boszorkány, attól még csak pár perce vagy vámpír, és nem hagyhatlak egyedül.
• Olyan messzire mész, hogy vigyázni kell rám?
• Kérlek, hallgass rám! Én nem bírok semmit sem a véletlenre! Nem hagylak téged is elveszni!
• Rendben, értelek… Jól esik, hogy féltesz… Csak én is felnőtt vagyok, tudok magamra vigyázni…
• Nem vagy már ember, szerelmem!
• Bocsi…
• Indulnunk kell…