Mint FŐSZERKEZTŐ, ßłithe MägiC, fenntartom a jogot a küldött hírek, cikkek és képek kimoderálására (meg nem jelentetésére) illetve javítására (helyesírási-, gépelési hibák). Ha bárkinek a cikkébe belejavítanék (a szöveget nem írnám át, hanem az előbb említett hibákat javítanám ki) azon kéretik nem megsértődni, hanem úgy gondolni rá, mint egy segítségre! A közszeméremsértő, illetve ROSSZ minőségű képeket, cikkeket nem jelenítjük meg!
Viszont, mindenféle témára nyitottak vagyunk! Lehetnek vallási-, filozófiai cikkek, egyéb írások, novellák, versek (akár sajátok is), de kéretik a politika témát kerülni! Az ilyesfajta cikkeket nem áll szándékunkban megjeleníteni!!! Kéretik azt a tényt elfogadni, hogy ez nem egy politikai magazin! Köszönöm mindenki szíves megértését!
ßłithe - 2006. június 22.
..::Interjú a Gyöngyvérekkel::..
Interjú a
együttessel
Blithe: Mióta zenéltek külön-külön, s együtt? Ez az első közös zenekarotok?
Mazi: Jómagam 6 éve ragadtam először gitárt, de komolyabban csak 5 éve foglalkozok zenéléssel. Mezővel, a csapatunk basszus gitárosával már 4 éve zenélünk együtt, Csabi, a dobosunk egy éve a társunk, Tamás pedig most a nagy visszatérő, most kijön majd az egy év. J
Tamás: Nos kb. 7 éve szaggatom a torkocskámat, még középiskolában kezdtem el énekelgetni. Együtt összesen kábé egy vagy másfél évet zenéltünk eddig Maziékkal.
B.: Melyek azok az együttesek, melyeket magatok elé állítotok, mint példaképek?
Mazi: Számomra a legmeghatározóbb zenekarok a következők: Paradise Lost, HIM, Queen, In Flames, Nightwish. Őket tartom a legtöbbre, de nagyon nagy kedvenc, és példakép számomra Danny Elfman, aki filmzenéket készít.
Mező: A kissé komor, de dallamos muzsikát játszó gót bandákat hallgatom szívesen.
De ezek között is számomra az örök első: a Sentenced.
Tamás: Ami úgy igazán a szívemhez szóló zene, az az, amiben kellő brutalitás és energia társul éteri szépséggel és dallamvilággal. Ilyen nekem pl. az Opeth. De nagyon csipázom a Sentenced-et, Rhapsodyt, Deep Purple-t. Kifejezett kedvencem nincs, mert minden zenét szívesen hallgatok, meg amúgyis csak az alapján tudok fejlődni énekügyileg :)
B.: Mi ösztönzött titeket a Gyöngyvér megalapítására?
Mazi: 2005 januárjában befejeztünk Mezővel egy másik csapatot, amit másfél évig tudtunk életben tartani. Kilépésünk oka az volt, hogy egy komolyabb, zökkenő-mentesebb csapatba kívántunk beszállni. Aztán ez a lépés sok depressziót kiváltott belőlem, és elkezdtem dalokat írogatni magamnak. Elkészítettem a szövegeket is. Na, ebben a zenekarban ismerkedtem meg Tamással, akit meg is kértem, hogy énekelje fel a dalokat. Ez jól sikerült, így elhatároztam, hogy ebből zenekart kellene csinálni, ilyen zenét akartam játszani.
Mező: Nekem meg nem volt más választásom. Ha-ha.
Tamás: Tetszett amit Mazi mutatott nekem és az újdonság varázsa megfertőzött. Persze nem volt semmi zökkenőmentes, de lökést adott a pártatlan hallgatók és Mazi jó kritikája velem szemben, úgyhogy nagy nehezen beadtam a derekam :)
B.: Mi alapján választottátok be a tagokat?
Mazi: Teljesen véletlenszerűen verődtünk össze. A lényeg csak annyi volt, hogy aki beszáll, az vegye komolyan, és akarjon komoly eredményeket elérni, vagyis eljuttatni a zenét a lehető legtöbb helyre, a legtöbb emberhez. Mondhatjuk, hogy kellett egy kis megszállotság.
B.: A stílust ti “jelöltétek” ki, vagy csak megírtátok a számokat, s a hangzást hozzá, s olyan stílusúak lettetek, ahogy az előbb említettek “akarták”?
Mazi: Azt tudtam csak a kezdetekben, hogy gothic metal-t akarok játszani, szomorú, de dögös zenét, és persze nem titkolva a love metal bandák iránti vonzalmamat. Tehát is-is.
B.: Sok fellépésetek van? Hol lehet titeket a leggyakrabban látni?
Mazi: Hát, idén sajnos eléggé ránk járt a rúd. Főleg az év második felében. El kellett hagynunk a jól megszokott próbatermet, ami ugye nem kisebb gond, mint a közös zenélés időleges megszűnése. Ezzel együtt alakult úgy, hogy nem vállalunk, nem kezdeményezünk fellépéseket. A napokban foglaltuk el az új helyünket, szóval három hónapja nem hangoskodtunk közösen. Egyébként szeretnénk sokat játszani. És ott lehet minket leginkább látni, ahová hívnak minket. Nem erőltetjük magunkat helyileg.
B.: Sok rajongótok van már. Mit üzentek nekik?
Mazi: Hát, nem tudom mennyire sok rajongónk van… De aki annak érzi magát, annak azt üzenném, hogy Köszönjük! És találkozzunk a koncerteken!
Mező: Ezúttal én is megköszönném a bizalmat és a támogatást mindazoknak, akik csak egy kicsit is a szívükben hordozzák a Gyöngyvér zenéjét.
Tamás: Én csak annyit üzennék a rajongóinknak, hogy bár levágattam a hajamat, de énekelni még tudok vaamennyire úgyhogy ne csüggedjenek! Hehe. Koncerten pedig remélem minél több emberke fog a színpad köré gyűlni és tombolni a muzsikánkra.
B.: Nehéz volt elkezdeni a karriereteket? Mit üzentek a “tini-bandáknak”?
Mazi: Az a nagy igazság, hogy nehéz volt, ám hihetetlenül sok szerencse pártolt hozzánk. De én úgy gondolom, hogy valójában talán most kezdődhet meg egy képzeletbeli, tán valóságossá váló karrier. Persze hatványozottan több munkával. J Hogy karrier lesz-e, még nem tudni, de megteszünk mindent. A “tini-bandáknak” csak azt tudom mondani, hogy ha valamit el akarnak érni, akkor használják fel a kedvenceiket, de ne használják ki őket, dolgozzanak sokat, sőt, rengeteget, és ne is csináljanak mást, csak keressék a saját hangjukat. Minden kritikát hallgassanak meg, és tanuljanak belőlük. És döntsék el, hogy mit akarnak a zenéjükkel. A mondanivaló fontos, akár humoros, akár komor.
Mező: Egyetértek. És mindemellett ne engedjék, hogy befolyásolja személyiségüket a média.
Persze tisztelet a kivételnek.
Tamás: Minden kezdet nehéz, de ha szabad ilyet mondani a folytatás meg még nehezebb, főleg ha az emberfia tovább is akar lépni és nem állni mint lópénisz a hideg vízben. Bár a karrierünket igazán még nem kezdtük el úgy érzem jó úton haladunk felé :) A tini bandáknak nem tudok mit üzeni főképp mert nem ismerek egyet se, másrészt meg most nem vagyok fikázós hangulatban. Muhahhaa
B.: Mitől várjátok a nagy áttörést? Vagy már úgy gondoljátok, hogy megvolt?
Mazi: Hát, a nagy áttörés még a közelben sincs. Ahhoz még nagyon sokat kell tenni. Amitől előrelépést várunk, az a hónapokon belül megjelenő első album lenne. Nagyon sokat dolgoztunk már a dalokkal, és végre megvan a tizenegy befutó, amelyek talán szelet hoznak a vitorláinkba. Szóval, sokat várunk a lemeztől, pontosan azt, amit adhat…
B.: Hogyan írtok meg egy dalt? Először van a zenei aláfestés megírása, vagy a dalszöveg?
Mazi: A dalok többsége úgy születik, hogy megírom a kész zenét, dobot, gitárokat, basszust, szintetizátort, aztán van egy kis érlelési időszak, ami alatt elnyeri a majdnem végleges formáját. Amikor már hallgatható, akkor készül hozzá szöveg. Persze az sem ritka, hogy már eleve van kész versike, szerencsémre elég sok időt tudok szakítani mindenre. Mikor megvan a szöveg, jöhet az énekes, akivel közösen összehozzuk a ritmizációt, és a dallamokat. Majd ha minden megvan, akkor irány a próbaterem, ahol véglegesül minden.
B.: A dalszövegeknél mire törekedtek - az értelemre vagy a hangzásra?
Mazi: Mind a kettőre figyelek. Az tény, hogy nem írok szájbarágós szövegeket, de ez soha nem is volt, és nem is lesz célom. Fontos, hogy amit mondunk, előadunk szép legyen, magyar legyen, és értelmes. Van, hogy egy-egy dal több dologról szól. Az egyik legutóbbi például három, egymáshoz kapcsolódó témát karol fel. Tehát minden fontos.
B.: Honnan merítitek az ihletet a dalszövegeitekhez?
Mazi: Saját tapasztalatok, másokat látni érdekes helyzetekben, emlékek felidézése, vágyálmok, emberi gyarlóság, természet, filmek, könyvek, versek, vagyis igyekszem a lehető legtöbb forrásból. A lényeg, hogy ragadja meg a képzeletemet, erősítsen fel bennem egy érzést, és tudjam ezt szavakkal megformálni.
Egyéb szerkeztők jelentkezését várjuk! Szerkeztő az lehet, aki jelentkezik, s cikket is ír! A kész cikket küld el az expression@citromail.hu címre! Itt ne felejtsd el megemlíteni a posztra a szándékod és természetesen a neved :)! A szerkeztőktől elvárjuk a rendszeres cikkírást (havonta minimum 1 cikk), ezért kérjük, csak az vállalja, aki ezt fogja tudni viselni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
