Gyilkos fájdalom

Leszállt az éj, sötétbe öltözött a táj
A néma csendben egy lélek készen áll.
Poros utcák kövét csendben szeli át
Éhsége hajtja, teste áldozatra vár.
A némaságot női léptek zaja töri meg
Meghallja ő, s már is a nyakában liheg.
Csendben suhan, mint egy éji szellem
Félni kezd a nő, bár nem egy félős jellem.
Megfordul, s szívéről a kő lehull.
Csak egy lány, kinek szeme könnybe borul.
Közelebb lép, s testük szinte összeér
A lány kinyitja száját, s a nőből ömlik a vér.
Összerogyik, de a lány feláll
Megfordul, az utolsó sóhajra vár.
(Darla)

Gina-nak

Sötétből jöttem egy sötét országból
Egy elfeledett, egy másik világból.
Ahol a halál parfüm illatú
Az elmúlás kegyetlen, lassú, halk szavú.
Hajnalon kísérnek a bukott angyalok
Fülemben csengenek régi gótikus dallamok.
Egy nap, jött egy lélek, ki oly vidám
Elrabolta szívem a gyönyörű szivárvány.
Sötét szívemben lángra lobbant a fény
Hol eltemetve, már alig volt remény.
Csókja forró, édes s lágy, akár az esti szél
Mint a hegedű, mi igaz szerelemről mesél.
Becsukom szemem, s arca enyémbe ragyog
S halkan fülébe súgom: örökre veled maradok!
Bár sötét angyal voltam, országom volt a kárhozat
Most érte élek, érte megéri minden áldozat.
Kilépek a fénybe, megfogom kezét
Mindennél jobban szeretem, szívem suttogja a nevét.
S a szerelem húrján dalunkat játssza a hajnal
Kastélyunkban lágy dalt hegedül millió fényes angyal.
De a váron kívül sokan ellenzik a nászt
Mi mégis mindennél jobban szeretjük egymást.
Történjék bármi, semmitől sem félünk
E megromlott világban csakis egymásért élünk…