Szépség
Van egy film, van egy könyv, van egy család, vannak barátok, van egy barát, egy barátnő, van egy kutya, van egy macska, vagy akár csak egy hal, de lehet, hogy egy egész lovarda. Mennyit veszel észre ezekből? Mind kell az élethez, olyan természetes dolgok, mint az, hogy reggel mikor felkelsz megtörlöd a szemed ( jobb esetben), vagy ,mint az, hogy levegőt veszel minden egyes percben számtalanszor. Vagy akár az, ahogyan mész az utcán semmire se gondolva, csak a jobbat a bal után pakolgatod teljes természetességgel. Mit veszel észre a körülötted lévő világból? Most őszintén?! Semmit. Illetve csak azt amit észre akarsz venni. De valahogy a mai világban elfelejt az ember élni. Hogy mondhatsz ilyet, mondhatnád és rácáfolhatnál, mert te igenis élvezed az életet. Például tegnapelőtt is de jót szórakoztál azokkal a jó barátaiddal, akik mindig elfelejtik a születésnapodat, akik azt sem tudják mi az anyukád neve. De tényleg, igazad van, biztos jót mulattatok.
Mit vársz az élettől? Mit szeretnél? Nem tudod? Én sajnos nem. És mindig elszomorodok, tetszik ez a szakma, de milyen szép is az a vers, olyat én is tudnék írni, akár még egy könyvet is, vagy inkább menjek el orvosnak, és mentsek életeket? Nem is tudom… Az ember elgondolkodik dolgokon, beleéli magát dolgokba, és közben elhalad mellette az élet. Nekem meggyőződésem, hogy én nem tudok élni. Mindig elrontom valamivel. Talán azzal már elrontottam, hogy élek. De akkor most tényleg, mi legyen velem? Mi legyen a családdal, a kutyával és azzal a sok sok természetes dologgal. Hát, ha már itt vagyok, akkor megpróbálom kiélvezni, ha nem is sikerül, de legalább megpróbálom megragadni a pillanat szépségét. És akkor lassan, nagyon lassan elkezdem értékelni, azt, hogy minden reggel megtörölhetem a szemem, azt, hogy minden percben levegőt veszek, és azt, hogy nem kell tolókocsiban ülnöm és gurulnom, hanem rakhatom az egyik lábamat a másik után, és nem kell mindig ugyanaz a lábam után lépnem. Aztán meglátom a kutyám szemében az örömöt, mikor hazamegyek, és rámugrál, összeken, összeharapdál, és lehet, hogy nem lettem gazdagabb, nem lett végső soron semmim, vagyis nem profitáltam az egészből semmit csak annyit, hogy meg kell látni a szépséget. Nem szabad elmenni mellette. Lehet szép egy zacskó amit fúj a szél, lehet szép egy virág, lehet szép egy falfirka, csak lássuk meg. És akkor így fogjuk érezni: (és most a kedvenc filmemből idéznék) : "..néha olyan sok a szépség a világban, hogy úgy érzem ki se bírom, és a szívem egyszer csak megszakad".
Vadóc
|